Kiadó:
Rockshot Records

Honlapok:
www.venus-syndrome.monsite-orange.fr
facebook.com/thevenussyndrome

Elég kínos, de erre a csapatra a borító alapján figyeltem föl. Ez kb. annyira ciki, mint amikor egy járművet nem a típusa vagy rendszáma, hanem a színe alapján akar valaki azonosítani (Milyen autó volt? - Piros. - Kösz.) Mindenesetre kíváncsi voltam, hogy a borító milyen zenei tartalmat rejt, és már az első hallgatásra fölkaptam a fejem. Na nem azért, mert olyan lehengerlő volt az élmény, hanem azért, mert Franciaország egyáltalán nem számít heavy metal nagyhatalomnak. Pár kivétellel (Adagio, Gojira, Lord Of Mushrooms stb.) elég szegényes és maximum középszerű a fölhozatal.

A Venus Syndrome sem föltétlen világszínvonal, de mind a stílszerű védjegyek, mind a produkció alapján ki kell jelentenem, hogy abszolút vállalható. Persze a népesség szerint kb. velünk egyenértékű Görögországban például jócskán akad hasonló, de még jobb is... A VS - több más együtteshez hasonlóan (pl. Myrath, Circus Maximus) - Dream Theater tribute bandaként kezdte MetroTheater néven. Ayman Mokdad gitáros egy idő után meggyőzte a többieket, hogy saját dalokkal is érdemes próbálkozniuk, s ezeket végül jobbára ő is szerezte. A bemutatkozásra 2020 áprilisában került sor magánkiadásban és az ilyenkor meglehetősen tipikus alacsony produkciós színvonalon.

A klímaváltozás veszélyeire reflektáló "Cannibal Star" azonban már egy "rendes" kiadónál jelent meg, a keverés és maszterelés feladatait pedig a Frontiersnál dolgozó Simone Mularonira (DGM) bízták. Az eredmény jól hallhatóan őket igazolja úgy a dalszerzés, mint a hangzás tekintetében. A promóciós szövegek szerint a VS progresszív metált játszik, ami szerintem némileg túlzó, illetve leegyszerűsítő. Az mindenesetre meglepő, hogy a nagy példakép, a Dream Theater hatása egyáltalán nem domináns.

Ayman Mokdad nem egy John Petrucci, mint ahogy a Brazíliából igazolt Rodolfo Lima Sproesser sem egy Kevin Moore vagy Jordan Rudess, és a stílus is inkább a nagyjából 4 perces számokban gondolkodó, bár valamivel fifikásabb euro-power kategóriában helyezhető el. Nem véletlenül hozakodtam elő az imént Görögországgal: úgy érzem a VS valahol a görög InnerWish, illetve a Firewind környékén helyezhető el. Ehhez nagyban hozzájárul a röviden csak Emmanuelsonnak nevezett vokalista hangjának tónusa. Vele csak annyi a gáz, hogy néha nagyon kiütközik: az angol nem az anyanyelve - pl. a "Contaminate Me" refrénjének hibás hangsúlyozása nem egyszerűen helytelen, de egyenesen értelemzavaró.

Közel sem vagyok frankofil alkat (sőt!), de el kell ismernem: a "Cannibal Star" hosszú ideje az egyik leghallgathatóbb francia produktum ebben a stílusban, még úgy is, hogy nem hibátlan, s a végére kicsit egyneművé válik.

Tartuffe