Kiadó:
Lion Music

Honlapok:
www.lordofmushrooms.net
myspace.com/lordofmushroomsprog

A hallucinogén, pszichoaktív gombáknak nagyon sok fajtája létezik, kb. egy hete fölfedeztem még egyet, ez ráadásul minden "mágikus" gomba közül a király (Lord Of Mushrooms). Kémiából konkrétan kettes voltam a gimiben, ezért aztán nem saját kútfőből merítettem, hogy a "bolondgombák" hatóanyaga egy bizonyos pszilocibin nevű alkaloid, amiből az emésztés során tudatmódosító hatású pszilocin keletkezik.

Ez kicsit tudományosan hangzik ugyan, de kiváló hasonlat annak érzékeltetésére, hogy tulajdonképpen hányadán is állunk (pontosabban állok) ezzel a francia progresszív rock formációval. Szóval az úgy van, hogy ránézésre ez az anyag nem túl étvágygerjesztő, nem is hat azonnal, sőt elsőre talán a keserű ízek dominálnak. Kell némi kísérletező kedv a kóstoláshoz, erős gyomor az elfogyasztáshoz, de a megszenvedett emésztés furcsán varázslatos, elbűvölően meghökkentő élményt eredményez… Pont, mint a hegyes badargomba (psilocybe semilanceata), amit persze eszem ágában sincs reklámozni…, annál inkább a Lord Of Mushroomsot!

Bár a csapat a kétes körülmények között 1790-ben bevezetett kék-fehér-piros trikolór alatt fut, ma már csak a dalszerző-alapító páros, Laurent James gitáros – nem is akármilyen gitáros! – és Julien Negro bőgős francia nemzetiségű (pontosabban nizzai). A billentyűs, Luca Mariotti és a dobos, Marco Talevi taljánok; az eredeti gall dalnokot, Julien Vallespi-t fölváltó Gus Monsanto pedig brazil. Mellesleg egyáltalán nem ismertem föl a hangját, egészen más stílusban énekel, mint a korábbi lemezeken (Adagio, Revolution Renaissance).

A rögzült hagyományt követve (Lord Of Mushrooms – 2002; Seven Deadly Songs - 2005) a "Perspectives" is koncept lemez, de a történet legalább olyan szokatlan, mint a muzsika, így igen nagy bajban lennék, ha egy rövid szinopszist kellene róla összeállítanom. Zeneileg annyi változás történt, hogy a dalok valamelyest direktebbek, borongósabb hangulatúak lettek, mint korábban. A hangzásért két neves szakember felelős: a kanadai Richard Chycki (Rush, Aerosmith, James La Brie, Dream Theater) mixelte, a maszterelést pedig az USÁ-ban jó nevű Andy VanDette (Rush, Deep Purple, Porcupine Tree) végezte. Ebben a tekintetben nem is érheti kifogás az albumot.

Nem nagyon tudom mihez hasonlítani ezt varázsgomba-ihlette muzsikát, benne van az alapvető Dream Theater hatás, kihallható belőle a korai Pain Of Salvation, de a nehezen követhető, mégis hiper-dallamos énektémák miatt érzek némi rokonságot az általam manapság igencsak favorizált Sun Caged-del is. Mégis óvva intem az átlag progresszív metal rajongót a meggondolatlan beruházástól, mert ehhez kell egyfajta "perspektíva". Csak az ugorjon neki, az rendelje meg, akiben megvan a kellő pszichedelikus art-rock hajlam. Az meg nem terem minden kertben. Mint ahogyan a rekreációs pszichotróp "varázsgombák" se…

Tartuffe