Kiadó:
AFM Records

Honlap:
facebook.com/borealisband

Kezdettől fogva úgy gondoltam, hogy a Borealis nagyjából a Savatage és az Evergrey bal kézről született gyermeke. Hogy ki volt a fiú és ki a lány? Hmmm. Manapság már a kérdésfölvetés is illetlen és politikailag totálisan inkorrekt; hagyjuk ezt a korlátolt bináris gondolkodást a sötét középkorra! Szóval a lényeg az, hogy a kanadai srácok ötvözik az amerikai és az európai power hagyományokat, próbálják mindkettőből a legjobbat kihozni.

Hogy erre ki kíváncsi? Nem tudom, valószínűleg nem sokan. A Savatage (és a Circle II Circle) régóta inaktív, az Evergrey is más irányba fordult, nem létezik már Masterplan vagy Tears Of Anger sem. Nem is nagyon van rá kereslet. Őszintén szólva évek óta már én sem nagyon hallgatok ilyen zenéket, persze jó a régi anyagokhoz időről időre visszanyúlni, de az a helyzet, hogy a végletekig telített és tömörített, folyton zúgó-zsizsegő, kétgitáros hangzás nagyon gyorsan nagyon sok(k) tud lenni - két-három szám után megcsömörlök. Az olyan csajos-duettes lírák, mint pl. itt a "Burning Tears" annyira jól tudnak esni, mint a végeláthatatlan konferenciákon a kávészünet (főleg, ha van süti is).

Mivel így állnak a dolgok, elég nehezen verekedtem át magam a Borealis új anyagán, de objektív véleményt is elég komoly kihívás megfogalmaznom. Annak ellenére, hogy a legutóbbi, 2018-ban megjelent "The Offering" című lemezt voltaképp megdicsértem, nem gyűjtöttem be CD-n, és alighanem az "Illusions" is erre a sorsra fog jutni. Ez nem föltétlen értékítélet, egyszerűen csak nem lenne valódi esélye bekerülni a lejátszómba.

Az "Illusions" az előző koncepcionális, enyhén metál-operatikus hajlamú kiadvány egyenes folytatása; a témával most - ha szabad - nem untatnám magam halálra, mások meg - ha akarnak - úgyis utánaolvasnak. Mind tematikusan, mind zenei eszközkészletében erősen sablonos a dalcsokor, minden létező power-metal közhely következetesen és akkurátusan el van pufogtatva. Nekem ez most még egyneműbbnek is tűnik, mint a közvetlen előd.

Akinek hiányzik a csipkerózsika-álmát alvó - hogy ne mondjam: hat láb mélyen a földben nyugvó - klasszikus, amerikai és európai hagyományokat egyaránt életben tartó power metal, az harapjon rá erre, mint fogtömés után az artikulációs papírra. Én most inkább passzolok.

Tartuffe