Tamás jó és örömteli évet zár. Ennek több oka is van, melyek közül talán a második legörömtelibb, hogy elkészült a "magnum opus" befejező része. Évekkel ezelőtt (kb. nyolc éve) kezdett hozzá, hogy a négy évszakot a saját zenei látásmódján keresztül mutassa be nekünk. Az idén megérkezett a befejező rész is. Az évszámból úgy tűnhet, hogy aktuálisak vagyunk, de a valóság az merőben más. Majd' egy évet ültem a kritikán, hiszen februárban már elérhető volt az anyag. Kivételesen nem kizárólag a lustaság volt az ok. Hónapokat rágódtam, hogy miként fogjak hozzá, mit is írjak róla.  A négy évszakból hármat én írtam meg, és már a másodikban szabadkoztam, hogy az évszakok itt hallható zenei lenyomata nem igazán kínálja fel magát a kritikaírásra.

Mi ennek az oka? Gyenge képességű zenekritikus lennék? Igen, ez mindenképpen oka, de talán nem döntő oka. Az elsődleges okot abban látom, hogy Tamás a "Four Seasons" teljes alkotói folyamatában már nem dalokban gondolkodik, hanem az évszakokról egy-egy képet fest, ecset helyett hangszereket, elsősorban gitárt használva. Ezek a hangos képek számtalan színt, hangulatot, érzést rejtenek, végig nagyon magas színvonalon. Mindegyik évszaknak van saját - Tamás által megélt - hangulata, karaktere, ugyanakkor, ahogy egy El Greco vagy Van Gogh képet ezer közül is azonnal felismersz, Tamás "ecsetkezelése" is jellemző stílusjegyeket mutat. Nyögvenyelős belemagyarázást nem akarok, az egyes tételekbe belelátni olyat, ami nem létezik (pl. a héthúros gitárok itt egyértelműen a háztetőre nehezedő hótömeget jelenítik meg) szintén nem. Az igazság az, hogy csak ismételgetni tudnám magam a zenei sokszínűségről, hangulatgazdagságról, a kiváló hangszerkezelésről, a már megszokottan jó megszólalásról, hiszen a "Winter" is illeszkedik a sorba. A saját karakterrel együtt sem lóg ki azonban a többi évszak közül, ugyanazon a magas színvonalon jeleníti meg a "saját-tél élményét", ahogy a többi évszakot. Nekem ezzel együtt nem a Tél lett a kedvencem tőle, ami talán éppen az előbb említett "saját-tél élményből" adódik. Nekem a tél a leginkább várt évszakom, szeretem a hideget, a karácsonyi ünnepkört, de gyűlölöm a kánikulát, a hónaljszagú, tömegelő-vízbehugyozó strandszezont.

Mivel Tamás is "képet fest", a saját fegyverét hívom segítségül. Összeszedtem  gondos keresgélés után a négy tételnek megfelelő képet, aszerint, hogy a hallottak mit jelenítenek meg előttem. Én itt ezt a telet látom, a maga rideg, fagyos elidegenedett szépségével, számos mozgalmas történéssel a természetben és a városokban, de kevés meleg színnel (pl. esernyős alak) és hangulattal. A legutolsó tételben talán már érezni vélem az advent melegségét, ezért a városi kivilágított utcakép, de nem véletlen itt sem az árnyalat. A színek itt is a ködös, hideg tél számos árnyalataként jelennek meg.

A másik montázs az én telem. Itt is négy kép van, de ez nem a tételeknek megfelelő ellentétpár, bár akár így is értelmezhető. Az itt látható hangulatok nekem nem jelennek meg Tamás Tél-tételeiben, ami szubjektív élmény, ezáltal hangsúlyozottan nem jelent értékítéletet, vagy bármilyen minőségbeli különbséget a Tamás által láttatott képekhez képest. Ugyanazon évszak egy másik, hangulatokban szintén gazdag megjelenítése.

Nem tudom, hogy Tamásnak lesz-e újabb nyolc ráérős éve egy ekkora vállalkozáshoz, vagy valóban ez az általam megelőlegezett "Magnum Opus". Ez így is kerek egész lenne, bár Tamás fiatal, ezért életműről még nyilván nem beszélünk. Már csak azért sem, mert mostanában elérhető gitáros oktatóvideói (Szólómánia) is népszerűek és hasonlóan igényesek, kimunkáltak. Mára a Jónás Tamás név kötelez, egyet jelent a minőséggel .

Túrisas