Kiadó:
Silverwolf Productions

Honlap:
www.ivanhoe-band.com
www.myspace.com/ivanhoemusic

Zenészek:

Mischa Mang - ének
Achim Welsch - gitár
Chuck Schuler - gitár
Giovanni Soulas - bőgő
Sebastian Brauchle - dob
Richard Seibel - billentyűk

A kezdettől fogva progresszív metál zenében utazó Ivanhoe debütáló albuma még 1992-ben jelent meg. Régóta próbálkoznak a német fiúk, de vajmi kevés eredménnyel. Ebben talán része lehet az ijesztően idétlen névválasztásnak, de valószínűleg annak is, hogy a '90-es években kiadott lemezek hangzása meglehetősen gyenge. Pedig itt énekelt az azóta igencsak nagy nimbuszt szerzett Andy B. Franck, akinek csodálatos budapesti teljesítményétől (ha a 2008. március 22-i Avalon Club-os koncertre gondolok) még ma is borsózik a hátam. Ha az Ivanhoe korábbi lemezeivel nem is sok hullámot vert föl, annyit biztosan bebizonyított, hogy Andy B. Frank a Brainstorm-ban talált igazán magára.

Hosszú hallgatás és néhány közbeeső tagcsere után az Ivanhoe szerződtette a müncheni illetőségű progresszív banda, a Dreamscape énekesét. Az új frontember, Mischa Mang engem korábbi bandájában sem győzött meg igazán: az én ízlésemnek talán túlságosan éles és "egydimenziós" (szikár) a hangja, és olykor túlságosan erőltetve énekel (pl. lásd az "Angel's Hologram" című dalt). A billentyűstől, "Richy" Seibel-től is többet várnék el mind kíséretben, mind szólókban.  Ugyanez vonatkozik a szólógitárosra is, aki a "Finally" című nótában bizony "kapirgál" egy kicsit. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy az Ivanhoe nagyott lépett előre a hangzás tekintetében (nyilván ma már több pénz akad a stúdiómunkálatokra), de a kompozíciós képességek terén is sikerült fejlődniük. Ez igaz még a 2005-ös "Walk The Mindfields" című albummal való összehasonlításban is.

Az Ivanhoe persze a "Lifeline" lemezzel sem tört föl a progresszív műfaj élbolyába, és a CD-n akadnak kimondottan felejthető szerzemények. Mindazonáltal vannak rajta egyenesen nagyszerű pillanatok is. A "Mad Corner" groove-os riffje nagyon bejön, egyúttal figyelemreméltó a "Time Machine" belassult zakatolása, de kedvencem egyértelműen a keleties dallamokkal és szaggatott, fejtépő riffekkel operáló "Cheops". Az utóbbiban lehetőség szerint még az is benne van, hogy egyszer bekerüljön az ügyeletes kedvenc rovatomba. Ennek egy korábbi megfelelője az ugyancsak orientális zene által ihletett "... Or Crime" az eggyel korábbi "Walk The Mindfields" albumról.

A folyamatosan javuló tendencia ígéretes, és talán meghozza az eddig elmaradt áttörést is. Több, mint 15 év után már nyílván nem lenne célszerű megváltoztatni a béna együttesnevet, de a zenével még lehet bizonyítani. A németek kétségkívül igyekeznek fölzárkózni; most a Dreamscape-en és a Tomorrow's Eve-en a sor.

Tartuffe