Kiadó:
Phantom Recordings

Honlapok:
www.darwin.is
facebook.com/DarWinOoS

Bár az izlandi illetőségű DarWin - mint névadó gitáros - kilétét továbbra is homály fedi, azt már tudjuk, hogy ez a projekt nem egyszeri föllángolás volt, hanem stabil kollaboráció, melynek sziklaszilárd alapját - DarWin mellett - Matt Bisonette és Simon Phillips képezik. Bisonette itt kivételesen nem bőgősként, hanem énekesként szerepel, Phillips pedig a dobolás mellett társproducere is az albumnak, amelyre a számokat így hárman, közösen szerezték.

Az előző lemezen (A Frozen War, 2020) szereplő Billy Sheehen és Guthrie Govan helyett, most két semmivel sem kevésbé híres és tehetséges muzsikus szegődött melléjük; a korábban már epizódszerepet vállaló Greg Howe gitározik és a csodálatos Mohini Dey bőgőzik. Rajtuk kívül más zenészek is közreműködtek még, de valljuk be őszintén, az eddig fölsorolt nevek éppen elegendők ahhoz, hogy az igényes és tájékozott rocker érdeklődését fölkeltsék.

A DarWin teljesen sajátos jelenség a prog rock/metál műfajban, mert fölfogásban, stílusban, hangzásban markánsan eltérnek a zsáner kánonjától. Erre most Phillips jellegzetes ütősmunkája mellett vastagon ráerősít Greg Howe varázslatos, semmi és senki mással össze nem téveszthető gitárjátéka. Nekem sajnos Bisonette éneke nem elég karakteres és a sound is furcsán mély-erős (bass-heavy), olyannyira, hogy a cájgon le kell tekernem a mélyeket (ennek általában pont az ellenkezőjét szoktam cselekedni), mindazonáltal a muzsika annyira ötletes és egyedi, hogy nem tudom őket nem szeretni.

A 47 perces album érdekes dalcsokrot kínál, a hol metálba (pl. Inside This Zoo), hol jazzbe (pl. The Sun) hajló prog rock mellett most akad szinte Toto-hangulatú pop rock nóta is (Seasons Of A Life) - persze brutál gitárszólókkal. Félve ismerem el, hogy nekik - legalábbis itt, ezen a lemezen - jobban állnak a lazább, könnyedebb tételek. A szigorkodással olykor elveszik náluk a dallamosság is, ami sokkal szebben domborít a populárisabb tételekben (pl. What Do We Know) - utóbbiak közül magasan kiemelkedik ügyeletes kedvencem, az "Imitation Suede".

Nem való ez a kezdőknek, avatatlanoknak, slágerhajhászoknak és műfajsovinisztáknak. Kell hozzá némi előképzettség, nyitottság és elszántság, de megéri és meghálálja a belefektetett energiákat...

Tartuffe