Kiadó:
Mohini Dey Records

Honlapok:
www.mohinideybass.in
mohinidey.bandcamp.com/album/mohini-dey

A fúziós nagyágyút az év végére tartogattam. A blogon mindig is én voltam a jazz rock felelős, aki nem átall "belerondítani" a hard rock/heavy metal purizmus alsóneműjébe, ha éppen úgy hozza úri kedvem. A fiatal bengáli hölgy, Mohini Dey neve egyeseknek ismerős lehet, hiszen korábban föltűnt már olyan legendás muzsikusok mellett, mint Mike Stern vagy Steve Vai, most azonban szólólemezzel jelentkezett, így kivívta a jogot, hogy saját érdeméből is szerepeljen az általunk kiemelt és ajánlott zenészek között.

Nem kell meglepődni, rajta kívül bőven akadnak még világszínvonalú női bőgősök, nekünk is van egy Muck Évink, Jeff Beckkel is rendszeresen turnézott a zseniális Tal Wilkenfeld, de ott van az elbűvölő Esperanza Spalding is, aki iránt évek óta plátói szerelmet táplálok. Dey vérbeli muzsikus családból származik: apja, Sujoy Dey is neves fusion basszer, anyja pedig klasszikusan képzett énekes. Dey jóformán együtt tanult meg beszélni és zenélni, ráadásul kezdettől fogva számtalan zenei hatás érte a klasszikustól a jazzen át egészen az indiai muzsikáig. Legnagyobb példaképei - édesapja mellett - természetesen Victor Wooten, Marcus Miller, Stanley Clarke stb.

A Mumbaiból származó hölgy - bár 11 éves kora óta járja a világ koncertszínpadjait - csak most ért el odáig, hogy szólólemezt készítsen. Mivel már közel 20 éve muzsikál folyamatosan az élbolyban, gondolom, nem esett nehezére világsztárokat, neves muzsikusokat megnyerni a projekt fölvételeihez. A lista aligha lehetne lenyűgözőbb, s ami nekünk külön érdekes lehet, hogy akad közöttük néhány magyar név is! A dobosok között ott van Narada Michael Walden (Mahavishnu Orchestra, Weather Report, Jeff Beck, Journey), Simon Phillips, Marco Minnemann, Borlai Gergő , Gino Banks (Mike Stern, Guthrie Govan) és Nishant Hagjer (Underside). A gitárosok listája sem kevésbé megkapó: Guthrie Govan, Ron "Bumblefoot" Thal, Gotthárd Mihály és Rhythm Shaw. Végül a billentyűsök: Szebényi Dániel és Scott Kinsey (Tribal Tech). Szaxofonon Dey férje, Mark Hartsuch játszik. Büszkeséggel kell, hogy eltöltsön minket a tény, hogy három magyar muzsikus is szerepel a vendéglistán, lényegében a godfater. 3/5-e.

A album annyiban nem a szokványos jazz rock fúziós parádé, hogy a jazz, rock és funk hatások mellett kapunk itt némi metált és indiai zenei hatásokat is, pl. az ún. konnakolt: perkusszív szótagok Dél-Indiára jellemző vokális előadását. (Aki erre bővebben kíváncsi, nézze meg, ahogy Dey Marco Minnemann-nal lélegzetelállító bemutatót tart - többet között - erről.)

A lemez nem hosszú, mindössze háromnegyed órás, de meglehetősen sűrű - minden értelemben. Nekem bőven elegendő ahhoz, hogy kijelentsem: Dey debütációja számomra az év fúziós kiadványa! Szinte szétrobban az energiától és a kreativitástól. Így tovább!

Tartuffe