Boguslaw Balcerak's Crylord: Endless Life (2024)

yyyyyy_11.jpg

Kiadó:
Rock Company

Honlapok:
facebook.com/boguslawbalcerakscrylord
boguslawbalcerakscrylord.bandcamp.com

A lengyel Malmsteen, Boguslaw Balcerak megtáltosodott. A csikorogva, prüszkölve beindított karrier először viszonylag ritkán termett gyümölcsöt (2011 és 2014), de a Covid után a küllemre leginkább Győzike bátyjára, Gáspár Zsoltira hasonlító Boguslaw egészen felpörgött, hisz 2022 óta évente szórja a nagylemezeket. Nem tudom, hogy ez az új keletű hiperaktivitás minek köszönhető, de Malmsteen rajongóit, akik a mester nyűglődését fokozódó aggodalommal figyelik, ez valószínűleg egyáltalán nem érdekli. Örülnek, hogy addig sincsenek hallgatnivaló nélkül, még ha be is kell érniük holmi epigonokkal.

Márpedig nincs mese, Balcerak - éppen úgy mint pl. Joe Stump - epigon, bár annak nem tehetségtelen. Az egy dolog, hogy a dobokon kívül minden hangszeren ő vitézkedik és a mester neoklasszikus stílusát ügyesen elsajátította, ezeknél azonban fontosabb, hogy egészen jó dalszerző. Ezúttal nem küldött ki számos meghívót különböző vendégénekeseknek, inkább úgy döntött, hogy az egységesség kedvéért egyetlen dalnokkal dolgozik, méghozzá azzal a Göran Edmannal, aki a '90-es évek elején, a nagy példakép oldalán állt a reflektorfényben (Eclipse - 1990, Fire and Ice - 1992). Ezzel a húzással határozottan ráerősített a Malmsteen párhuzamra.

Úgy ítélem, hogy a munkatempó fölgyorsítása nem tett jót a kreatív folyamatoknak. Az "Endless Life" nem túl lelkesítő egy órában ontja magából az ismerősen gurgulázó gitárjátékkal és hatásvadász kórusokkal megtámogatott "viking" metált (nem a folk vagy a black fajtából). Nekem többszöri meghallgatás után sem ragadt meg semmi a hallójárataimban, de legalább jól szól a cucc, nem úgy, mint a pincestúdióban penészedő Malmsteen botrányosan kevert agymenései. Malmsteen contra mundum. Tudjuk, rajta kívül mindenki hülye...

Noha Balcerak szólói alkalmanként kifejezetten jólesően cirógatják a neoklasszikus futamokhoz szokott rockerek fülét, elérkezettnek látom az időt arra, hogy lengyel barátunk rápihenjen a következő anyagra, különben úgy elvékonyodik, mint vaj a holland vendéglátók asztalára kihelyezett hipervékony kenyéren.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika