Opeth: The Last Will And Testament (2024)

Kiadó:
Reigning Phoenix Music

Honlapok:
www.opeth.com
facebook.com/Opeth

Az Opeth 14. lemez sorlemeze kétségkívül megérdemelne egy önálló bejegyzést, de besűrűsödött elfoglaltságaim közepette most csak erre futja. Több körülmény miatt is érdekes a kiadvány: még soha nem kellett ennyit (5 teljes évet) várni új Opeth albumra, a "Still Life" (1999) óta ez az első koncept album, a "Watershed" (2008) óta most újra van "halálhörgés" és a briliáns Martin Axenrot helyett immár a nem kevésbé briliáns Waltteri Väyrynen dobol. Már csak fahéjszórás a kávéhabra Ian Anderson (Jethro Tull) fuvolajátéka (§4, §7, A Story Never Told), Joey Tempest (Europe) háttérvokálja (§2) és Dave Stewart (Eurythmics) vonós hangszerelése. Az ősrajongóknak biztosan izgi, hogy visszatértek (szerencsére nem dominánsan) a hörgések, de azoknak sem kell szomorkodniuk, akik - mint én - belesimultak az utóbbi évek retro-prog vonulatába. Ez a lemez az Opeth minden régmúlt és új keletű erényét fölvonultatja úgy, hogy maradt a szokásos császár hangzás és az északi "ködös-sötét-vérfagyasztó" hangulat. Nem mondom, kell hozzá lélekjelenlét, az adventi vásárban nem ezt játszanám a forralt bort kortyolgató norvég pulcsis tömegnek, de pl. a kicsit közel-keleti beütésű "§5" ügyeletes kedvenc-gyanús tétel. Megérte öt évet várni rá, ha mondom!

Crossbone Skully: Evil Word Machine (2024)

Kiadó:
Better Noise Music

Honlapok:
www.crossboneskully.com
facebook.com/crossboneskully
crossboneskully.bandcamp.com

Az Iron Maiden üzeni, hogy nem járultak hozzá Eddie lemezborítón való szerepeltetéséhez. Így Eddie vagy megszökött a ketrecéből, vagy elrabolták… Akárhogy is, a látvány ikergitáros brit újhullámot ígér a metálos fajtából. Ehhez képest feszes, AC/DC-féle boogie-t kapunk a Bon Scott-érából. A kalózkapitányt, zombit és Marvel szupergonoszt idéző látvány mögött Tommy Henriksen, Alice Cooper és a Hollywood Vampires gitárosa rejlik, aki olyan muzsikusokkal dolgozott együtt a lemezen, mint Tommy Denander gitáros, Jamie Muhoberac billentyűs (My Chemical Romance, John Mayer, Seal), Chris Wyse bőgős (Hollywood Vampires, Ace Frehley, The Cult, Ozzy Osbourne) és Glen Sobel dobos (Alice Cooper, Hollywood Vampires). Ráadásul olyan vendégek is virtuálisan tiszteletüket tették a stúdióban, mint Pete Way (UFO), Johnny Depp, Alice Cooper, Phil Collen (Def Leppard), Nikki Sixx (Mötley Crüe) és Joe Perry (Aerosmith). Ez már önmagában fegyvertény, de én annak örülök legjobban, hogy sikerült "reaktiválni" a legendás zenei rendezőt, "Mutt" Lange-et, aki szokása szerint hozta magával a tőle megszokott kifogástalan produkciós színvonalat. Henriksen szerint ebben: "Benne van az AC/DC, a Queen meg a The Who, de ugyanígy a The Cars és a Kraftwerk is." Nos, ebből max. az AC/DC igaz, Muttnak köszönhetően némi Bryan Adams/Def Leppard csavarral.

Kings Of Mercia: Battle Scars (2024)

Kiadó:
Metal Blade Records

Honlapok:
www.kingsofmercia.com
facebook.com/KingsofMercia
kingsofmercia.bandcamp.com

Már a formáció első lemezéről (2022) is illett volna írnunk, és erre a másodiknak is csak egy villámkritika jut osztályrészül! Ezért jár egy szívből jövő pesties "tök bocsika" a fél Fates Warningnak: Jim Matheos gitárosnak és Joey Vera basszernek, és persze Steve Overland (FM) énekesnek és Simon Phillips dobosnak. Lehetne ezt Matheos/Overland projektnek is nevezni, de az nem lenne olyan hangzatos. A lényeg, hogy egy Lou Gramm (Foreigner) típusú brit AOR énekessel Matheos bebizonyítja, amit néhányan már eddig is sejtettünk: tekintélyt parancsoló progi-karrier ide vagy oda, nagyon ért a fölbemászó dallamokhoz és nem áll tőle messze a direkt, rádiórockos formanyelv sem. Én kifejezetten élvezem az ilyen jól sikerült stílusgyakorlatokat, de azért megjegyzem: nekem – mivel reménytelenül elfogult vagyok – mégis a Fates Warningosan megdörrenő, hipnotikusan lüktető "Aftermath" a lemez csúcsteljesítménye.

Tartuffe