Az ABBA-mániákus Jansson papa gyermekei a méltán világhírű pop-kvartett fiútagjai után a Benny és Björn nevet kapták a keresztségben. Nagyjából ekkor dőlhetett el, hogy a srácok zenei nevelésében domináns szerepe lesz az ABBA-hagyaték ápolásának, azaz a dallamok feltétlen tiszteletének. Bár az énekes Björn és a gitáros Benny felcseperedvén erőteljesen a fajsúlyosabb rock felé fordult (Szegény papa!), sem a progresszív(ebb) Tears Of Anger (a tesók előző csapata), sem a német-svéd házasságban fogant Ride The Sky nem nélkülözi a megadallamos refrén, sőt verzetémákat. Svédek lévén böszmeség lenne azon csodálkozni, hogy átlag feletti képességekkel rendelkeznek Janssonék, ezt megértem, de azért a csuda vigye el, az tényleg nem hagy nyugodni, hogy ilyen elementáris énekhang (a megszólalásig Jorn Lande), hogy költözik valakinek a torkába csupán a tudatos zenei neveléssel, amikor tudtommal ez tanulhatatlan, 90%-ban adottság kérdése. Átkozott skandinávok! A RTS történet germán szálának végén az ex-Helloween, Masterplan, Beautiful Sin, stb. ütőst, Uli Kuscht találjuk, akit nyilván nem volt nehéz tónak ugrasztani, hiszen ez a leginkább Masterplan-nel rokonítható zenei világ nem áll tőle távol. Felismerhető játéka és dobsoundja pedig olyan szervesen illeszkedik a Benny Jansson által adagolt extra súlyos riffek és remek, dallamos szólók, valamint a helyenként orkesztrális hatású billentyűs játék (Kaspar Dahlquist-Dionysos) képezte impresszív masszívumhoz, mintha valamikor innen tört volna le. Minderre pedig, hol erőből, hol himnikusan, de a lelkét is kiénekli, Björn Lande…, akarom mondani Jansson.

A bemutatkozó lemez 12 dalából 12 lett slágergyanús, ami még akkor sem gyenge, ha a tömény, teátrális megszólalás egy kicsit talán túl zajos lett a nagy igyekezetben, illetve ha a Smile From Heaven’s Eye némileg hatásvadász refrénjét már jónéhányan lemezre énekelték előttük ilyen-olyan címmel.

Ennek ellenére ez több mint korrekt bemutatkozás. Kiváló anyag!

Túrisas

(A cikk eredetileg a Rockinform 151. számában jelent meg.)