Marco Sfogli-val való első "találkozásom" 2005. április 20-án történt, amikor Róma egy lepattant, messzi külvárosában, egy hihetetlenül gusztustalan Qube nevű helyen hallottam James LeBrie mellett, az "Elements Of Persuasion" turnén (ahol az Evergrey volt az előzenekar!). Itt persze Marco számított a "helyi srácnak" (pedig Casertába való), és amellett, hogy családja – beleértve édesanyját – mellettem csápolta végig a koncertet, LeBrie számok közötti konferálását rendszeresen ütemes "Marco! Marco! Marco!" kiáltások szakították félbe. Ezt én először legalább olyan furcsának és neveletlennek találtam, mint egyébként LeBrie maga, de azután meghallottam Marco szólóját az "Undecided" című nótában, és bizony én is csatlakoztam a családi kórushoz.

Kár lenne számokra lebontva nagyító alá venni a dalokat, kiváltképp mivel a kiadó Lion Music honlapján olvasható Marco saját kommentárja minden egyes számhoz (http://lionmusic.com/cd/thereshope.html). A végig instrumentális anyag egyenletesen magas színvonalúra, és kimondottan színesre, változatosra sikerült. Sorjáznak itt a hagyományos rock, progresszív, fusion, blues, sőt country-s témák. Nem vagyok nagy híve a hasonlítgatásnak, de emberünk gitárjátékát hallva szinte óhatatlanul a nagy "maestro", John Petrucci jut eszembe. Bizonyára nem véletlen, hogy LeBrie éppen ezt a "rigót" vette maga mellé. Mindamellett ez a talján gitárfenomén közel sem egy Petrucci klón.



















Már Alex Argento "Ego" című lemezével kapcsolatban megjegyeztem, hogy erre a gitáros srácra érdemes odafigyelni. Azóta tűkön ülve vártam a beharangozott szólólemezt, és egyáltalán nem csalódtam. Még korai erről nyilatkozni, de szerintem az év egyik legjobb lemeze látott napvilágot. Mamma mia! Mi mást is tehetnék, mint hogy lélekben újra csatlakozom a népes família ütemes éljenzéséhez: "Marco! Marco! Marco!"

Tartuffe