Kiadó:
Time Divide Records

Honlapok:
www.aeonzen.com
myspace.com/aeonzen

Sokmindent gondoltam - Descartes szerint ez bizonyítja, hogy vagyok -, de azt nem, hogy alig 20 éves brit srácok fogják elkészíteni az év egyik legígéretesebb lemezét. Az Aeon Zen mögött pedig mindössze két kölyökképű angol áll: Lloyd Musto a dobok mögött - persze ő inkább ül - és Richard Hinks, aki bevállalta az összes többi hangszer kezelését (gitár, bőgő, billentyűk). Kimondottan tehetséges zenészek, és úgy komponálnak, mintha már sokéves stúdiógyakorlat lenne a hátuk mögött és a sokadik albumukat dobták volna piacra. Erről azonban szó sincs, a lemezt is csak úgy tudták megjelentetni a meglehetősen mostoha brit körülmények között, hogy csináltak egy saját kiadót. Ennél ékesebb bizonyítékára nem is lelhettem volna annak, hogy a sokadik szűk esztendő után végre Nagy-Britannia is lassan kikeveredni látszik a legkülönbözőbb fölállásban szereplő fiú- és lánybandák, valamint a nyűgösködő brit pop/rock csapatok fertőjéből.

Természetesen a progresszív műfaj keretein belül a ködös Albionban nem lehet elvonatkoztatni az underground körülmények között is életképes és relative népes neo-progresszív mozgalomtól, amit olyan csapatok képviselnek, mint a Marillion, Pallas, Pendragon, Arena, stb. A rájuk jellemző lassú, lebegős, atmoszférikus nóták egész sora hallható a lemezen. Normális esetben ez ellen nem is lenne kifogásom (komálom a stílust), de az olyan dalok, mint az "Existence", "Time Divine", "Blinded Rain", vagy a lemezt záró összetett opusz, a "The Demise of the Fifth Sun" bizonyítják, hogy ezek a srácok többre hivatottak, és van keresnivalójuk a keményebb, fémesebb közegben. Remélem, a jövőben inkább erre a területre koncentrálnak.

Kiváló ötlet volt ebbe a debütbe bevonni néhány neves énekest; Andi Kravljaca (Seventh Wonder, Silent Call), Nils K. Rue (Pagan's Mind), Andreas Novak (Mind's Eye) sokat tesznek a projekthez. Csakúgy, mint a Myrath billentyűs-énekese, Elyes Bouchoucha (Ez a tag zseniális! Remélem az új énekes igazolása ellenére is rekeszt majd néhányat az új Myrath anyagon, amit már nagyon várok). Őszintén szólva: tehetség ide vagy oda, az ő közreműködésük nélkül a szinte szemtelenül fiatal Hinks-Musto páros első próbálkozása a figyelem és elismerés töredékét sem kapta volna.

Tartuffe