Bodor Máté (ex-Lost Symphony, Formal Logic) az angol Aeon Zen gitárosa, októbertől az Institute Of Contemporary Music Performance (I.C.M.P.) ösztöndíjasaként kezdi meg tanulmányait. Ezek a tények. Mindez, így leírva, talán természetesen hangzik, csupán a hazai rockgitárosok lehetőségeit mélyebben ismerők tudják, hogy ezt Magyarországról véghezvinni csöppet sem természetes. Valójában egy álmait tudatosan és vasakarattal valóra váltani akaró, kiugróan tehetséges és végtelenül szimpatikus fiatal srác indult el egy hosszú úton, pontosan a realitásokkal szemben. Csak remélni tudjuk, hogy sikerül neki, és egy sikeres nemzetközi karrier első lépéseinek tanúi lehetünk.     

A rövidesen Londonba költöző Mátét Tartuffe kollegával kérdezgettük.

Melyek voltak a zenésszé/gitárossá válásod meghatározó mérföldkövei?

A legelső hatás, ami elindított ezen a vonalon a Queen és Brian May gitárjátéka volt. Nagyon sokáig szinte csak Queent hallgattam. Később aztán próbálkoztam más dolgokkal, mint például a Scorpions vagy a Kiss zenéjével, ami annyira nem jött be… Ami nagyon nagy hatás volt, konkrétan, ami elindított az e fajta gyors, virtuóz gitározás irányába, az  a Children Of Bodom volt. A Wirman/Laiho ikerszólók teljesen megváltoztatták az ízlésemet. De ekkor még nem voltak hivatásos zenészi terveim, de már aktívan zenekarozgattam.

Majd később mikor olyan 15 éves lehettem az egyik gitárórán Alapi Pista mutatott egy Yngwie Malmsteen DVD-t, ami számomra teljesen megrázó élmény volt. Rájöttem, hogy megtaláltam, amit kerestem, szóval be is szereztem az akkori legújabb lemezt és hallgattam vagy egy évig… Aztán valahogy utána folyamatosan kerestem az új dolgokat, így találtam meg Michael Romeo-t, vagy Theodore Ziras-t. Még ők voltak, akik aztán teljesen elvittek az őrült szólózás irányába. Olyan 18 éves koromig nem terveztem, hogy a zenével próbálkozzak esetleg továbbtanulás szempontjából. Meg elég sokan próbáltak is lebeszélni róla.

Furcsa is visszaolvasni régebbi interjúkat ahol magabiztosan mondom, hogy ez csak hobbi lesz a számomra. Ekkor már indultam helyi gitáros tehetségkutató versenyeken is, amiket meg is nyertem. Tulajdonképpen 2008 februárjában döntöttem el véglegesen, hogy csak ezt akarom csinálni. Akkor játszottam együtt Athénban Mattias Eklundh-al és Theodore Ziras-al. Azóta az életemet teljesen csak erre állítottam rá és e felé terelem. Szerencsére az anyukám és a gimnázium is, ahol tanultam, mindig támogatott.

Jelenleg kik a legfontosabb hatású gitárosaid?

Ez érdekes, mert mostanában egyáltalán nem hallgatok gitáros zenéket. Igazából, akiket az előzőekben elmondtam voltak a nagy hatásaim, őket még ma is szívesen hallgatom. Általában begyűjtöm az összes új megjelenéseket, amelyek a metál világban kiemelt kritikákat kapnak, ugyanígy az instrumentális gitárosok lemezeit, de valahogy ezek nem fognak már meg annyira, mint pár éve. Ezért is váltottam én is az intrumentális Lost Symphony zenekaromból egy másik, új projectbe (Formal Logic), ahol már ének is lesz a virtuózkodás mellett.

Talán egy olyan instrumentális előadó van, akire egyből felkaptam a fejem a napokban, hogy "Úristen, mi ez!?" Az pedig Tosin Abasi és a projectje, az Animals As Leaders.  

Egyetértesz-e azzal a véleményemmel, hogy Mo-n nagyon sok tehetséges muzsikus van, közöttük számos nemzetközi fölkészültségű gitáros is, mégis valahogy a zenekarba tömörülés nem megy nekünk? Kevés, igazán ütőképes magyar produkció születik a progresszív heavy rock műfajában…

Egyetértek persze, és látom is az okát valamennyire. Nagyon sok jó gitáros van Magyarországon. Sok srácot ismerek, akik nagyon jól játszanak, csak nem tudják, merre menjenek. Vannak, akiket megkérdezek, hogy van e zenekar vagy valami és leráznak, hogy "Ugyan már, minek? Itt nem lehet! Amúgy sem érdekelne senkit". Másoknak az a bajuk, hogy nem találják meg azokat az embereket, akikkel összhangban tudnának dolgozni, vagy hasonlóan motiváltak. Mire meg megtalálná, elunja magát… Nekem valamiért mindig nagy szerencsém volt már az elejétől fogva. Szép lassan zenekarozgattam, és minden zenekarból sikerült egy lépcsőfokkal feljebbibe kerülni valamilyen szinten (ismertségi v. technikai szinten). Általában emberileg is kijöttem mindig mindenkivel, vagy ha volt is ellenségem, vagy ha van is, általában az is csak motivált… így ők mindig lemaradnak meg le is maradtak, és hátulról próbálnak áskálódni, csak engem az már nem érdekel. Sajnos a jó öreg magyar mentalitás a zenész pályán hatványozódik. Na, most ha alapból ilyen felfogásúak az emberek, még ha jó zenészek is, nem tudnak jót produkálni.

Egy interjúban olvastam, hogy Theodore Ziras esetében láttad Görögországban, hogy milyen ott egy gitárhős élete, amit te is szeretnél magadnak, de aztán nem részletezted, pedig érdekelne. Mégis, milyen?

Igen, ezt még most is így gondolom. Már mikor a reptérről mentünk hozzá, ott álltak a tanítványok a ház előtt. Azon a délután végignézegettem az órákat, sőt még nekem is mutogatott pár új dolgot, meg haverkodtam a srácokkal. Már ez nagyon tetszett, hogy ezért ő pénzt kap, konkrétan ebből él. Aztán meg elmentünk Mattias Eklundhért, aztán meg vacsorázni. Körülbelül olyan 3 órát beszélgettünk hármasban egy étteremben és csak lestem, hogy miket mesélnek. Eklundh pl. elmondta, hogy az első szólólemezének a bevételéből vette meg a házát, amiben a családjával lakik … Meg másnap a koncert is fantasztikus élmény volt. Valahogy ott a koncert után úgy kezeltek az emberek, mintha én is valami nagy sztár lennék, nagyon jó érzés volt. Aztán a következő nap meg Ziras végig mutogatta, hogy mik az új projektek, amiken dolgozik, meg adott pár ingyen órát, meg nagyon sokat mesélt a londoni Guitar Institute-ról, ahol tanult. Utolsó nap meg elmentünk klipet forgatni a legújabb lemezéről, az egyik dalra, az is nagyon érdekes volt. Bár azt a dalt olyan sokszor hallottam aznap, hogy egy életre megutáltam… haha! Aztán meg jöttem is haza, másnap meg mentem suliba… Annyira álomszerű volt minden, nagyon rossz volt visszacsöppeni a való világba.

Mit fogsz Angliában tanulni egészen pontosan? Ez az az iskola, ahol tanárként Guthrie Govan (pl. Asia) is tanít?

Úgy tudom, Guthrie Govan régebben tanított a suliban, mikor még csak gitárt tanítottak, akkoriban "Guitar Institute" volt a neve. Igazából még csak sejtésem van, miket fogunk tanulni, mert még az órarendem nem kaptam meg. Lesznek főtárgy órák, tehát gitár. Tanulunk majd zongorázni, meg elméletet is bőven. Zenetörténelem, és "music business" is. Azt hiszem, ezekről lesz szó első éven. Az iskola maga csodálatos, mikor mentem a felvételire csak csodálkoztam, hogy vannak olyen sulik, amelyek ilyen komolyan veszik ezt a zenélősdit. Itthon is voltam egy-két hasonló képzésű intézményben a felvételik előtt, hogy mégis lássam, hogy itthon hol tudnék tanulni, és hát össze nem lehet hasonlítani a kettőt… Meg valahogy az Institute-ban is tapasztaltam egy másfajta mentalitást, először voltam ott és mindenki köszönt (ez itthon már alapprobléma), a tanárok közvetlenek, az igazgatóval a verseny után a szomszéd kocsmában söröztünk. Pesten elmentem egy jól ismert zeneiskolába nyílt napra és a nagyképű sztárjelöltökön kívül mással nem találkoztam, sajnos. (Több ismerősöm is van, aki emiatt ott is hagyta az iskolát)

Hol találtatok egymásra jelenlegi zenekaroddal?

Az egyik rockzenével foglalkozó online portálon (Passzió, ha lehet említeni) olvastam egy kritikát az első lemezükről (ezt egyébként mi írtuk - dionysos) és egyből utánuk is néztem, és láttam a myspace oldalukon, hogy Rich keres zenészeket a koncert bandához. Írtam neki, és egyből válaszolt is, hogy még gondolkozik, mert van több esélyes is, de a következő hetekben utánam néz és majd ír, ha bejön neki, amit csinálok. És 2-3 hét múlva írt is, hogy akkor küldené az anyagot, amit meg kell tanulni, meg a szerződést, amiben minden le van írva részletesen a további tervekről.

Pontosan kik is most az AZ tagjai? Nagy ott a jövés-menés. Egyelőre úgy tűnik, Rich Hinks az egyetlen biztos pont, még az alapító Lloyd Musto is távozott.

Igen, Lloyd távozott, de már elméletileg minden tag megvan az élő koncertekhez. Jelenleg akik hivatalosan tagok, az Rich, Matt Shepherd és én. Úgy tudom, most Rich próbál két dobossal is. Az egyik egy fiatalabb srác, aki egyébként dobtechnikusként dolgozik egy nagyobb angol bandánál, a másik pedig az egyik legnagyobb angol progrock zenekar volt dobosa, de többet sajnos nem árulhatok el, mert akkor meg kell, hogy öljelek. :D Énekes téren is több srácról tudok, és úgy néz ki, megvan az emberünk, aki egyébként a lemezen is vendégeskedik. Annyit megmondok, hogy ő sem angol.

A jövés-menés ellenére gitárosokban nincs hiány: ott vagy Te, ott van Rich Hinks, de a Timefall-ból besegített (besegít?) Matt Shepherd is. Pontosan mi a Te szereped, feladatod a bandában? Részt veszel-e az új album komponálásában is?

Én szólógitárosi poszton vagyok Matt-el együtt. Osztott szólók vannak, illetve ikerszólók. A következő lemezre közösen is fogunk dalokat írni. Nincs olyan szabály, hogy csak Rich írhat dalokat, az első lemezre is jó páran besegítettek Richnek a dalszerzésben. Mindenki hozzátett egy picit. Ez most sem lesz másképp. 

A bemutatkozó album elég heterogénre sikeredett. Mintha Rich Hinks nem tudta volna eldönteni, hogy egy progresszív metál vagy egy hagyományos brit neo-prog albumot akar összehozni. Az utóbbi irányzat elég telítettnek tűnik Nagy-Britanniában. A jövőben melyik stílusirányzat fog dominálni? A vérbő, fémes, vagy a meditatív, lágyabb megközelítés?

Richet éppen a napokban faggattam az új dalokkal kapcsolatban, és azt mondta 4 dal már meg van írva. Sajnos nem küldhette még el egyiket se, de majd ha ott leszek, megmutatja. Eddig azt mondta, hogy csak kemény dalokat írt, és a lemezt is sokkal keményebbre tervezi elődjénél.

A második lemez is a saját Time Divide Records-nál fog megjelenni, vagy kerestek nagy kiadót?

Már alá van írva a szerződés a második lemezre, szóval a Time Divide Records-nál fog megjelenni, az biztos. A kiadó egyébként támogatja a zenekart mindenben, amiben csak lehet. Nekem majdnem semmire sincs gondom. Saját gitár kell, mert minden mást biztosítanak (felszerelés, fizetés, utaztatás). A kiadó egyébként nagyon elégedett a lemezeladásokkal és letöltésekkel kapcsolatban is, főleg, hogy még koncertek előtt állunk. Az egész management is nagyon odateszi magát, már vannak konkrétabb tervek az Európa turnéra is.

Egy interjúban Rich Hinks azt mondta, hogy nagyon szivesen írna dalokat James LaBrie-nek és Mike Eriksen-nek (Circus Maximus). Lesz-e állandó énekes, vagy a jövőben is neves, már befutott énekeseket kívántok fölkérni?

A következő lemezen is vendégek fognak majd szerepelni. Mármint énekesek terén biztos. A gitárokat mi fogjuk Matt-el feljátszani, meg a dobokat is a végső dobos, szóval egyre jobban kezd majd a dolog zenekarrá kovácsolódni szerintem.

A mostani Hammerworld-ben láttam az aktuális kedvenceid listáját, nem a legkézenfekvőbb előadók felsorolását tartalmazza... 

Mint említettem, állandóan keresgélek új zenéket, és naponta találok érdekes dolgokat. Abban a listában éppen az aktuális kedvenceimet írtam le, de az azóta megint csak változott. Igazából mindent meghallgatok, ami valamilyen szinten megfog. Mostanában rengeteg német nyelvű pop előadót hallgatok, akik eszembe juttatják a gyerekkori élményeimet, mivel én 6 évig Németországban éltem. De egyre több modern metál csapat is megfogott ezen a nyáron, mostanában inkább a meditatívabb, ambientes dolgok jönnek be. Most dolgozok egy új anyagon, ami már nem instrumentális lesz, és várhatóan szeptember közepére lesz kész, ahol majd minden hatás hallható lesz. A kislemezen egyébként vendégeskedik majd Theodore Ziras és a finn Risto Kupiainen is.

(Az alábbi képen Máté Theodor Ziras és Mattias Eklundh [illusztris ] társaságában látható)

Túrisas/Tartuffe