Transatlantic: The Whirlwind (2009)

Kiadó:
InsideOut

Honlapok:
www.transatlanticweb.com
myspace.com/transatlanticprog

Hogy mindjárt a dolgok közepébe vágjak: az 'Atlanti-óceánon túl' a képlet semmit sem változott; egy az egyben megmaradt a válogatott együttesre ezidáig is jellemző jól bevált zenei recept, ezért nekem sincs okom korábbi véleményem fölülvizsgálatára, ami a progresszív rockzene e valóban figyelemreméltó szupercsapatát illeti (itt).

Neal Morse, aki valóban univerzális zenész, érezhetően - már-már nyomasztóan - rátelepszik a projektre, az akut Steve Howe-itiszben szenvedő Roine Stolt pedig - akármilyen ünnepelt figura is a műfajban – véleményem szerint egyszerűen nem üti meg a mércét (kimondottan irritál pl. az "A Man Can Feel" végén hallható kapirgálása). Ha mindenképpen az európai neo-prog csapatok környékén kellett gitárost keresniük, sokkal jobban jártak volna Trewavas kollégájával, Steve Rothery-vel (Marillion) vagy az Arena faarcú gitárosával, John Mitchell cimborával. De ha már itt tartunk, Morse-nak igazán eszébe juthatott volna pl. Paul Bielatowitz is (The Carl Palmer Band), akivel a "Sola Scriptura & Beyond" DVD-t rögzítették (erről itt). Persze ez részemről csupán parttalan zsörtölődés, hiszen Stolt kezdettől fogva szerves része, oszlopos tagja a neves brigádnak.

A muzsikus, aki itt tényleg sokmindent hozzátesz az egyveleghez, szerintem Pete Trewavas; elsősorban az ő Roger Waters-es groove-jának köszönhetően pl. az "On The Prowl" egy izgalmas, vérbeli Pink Floyd-os, pszichedelikus utazás lett. A másik kedvenc, az "Evermore" is főképp miatta húz annyira.

Annak ellenére, hogy ez a projekt mindent összevetve többre lenne képes, a "The Whirlwind" korántsem gyönge lemez, sőt talán az eddigi legjobb Transatlantic anyag. Neal Morse legutóbbi lemezénél pl. változatosabb, játékosabb (Lifeline, 2008), még ha a gitárszólók – főleg ahhoz képest, amit Bielatowitz-től hallunk a "Fly High"-ban – vékonyabbak is.

A "die hard" rajongóknak most különleges kényeztetésben lesz részük, hiszen a "The Whilwind" – a 77 perces alap lemezen kívül – megjelenik egy 2 CD-s változatban is; a plusz lemezen 8 újonnan rögzített nóta lesz hallható (többek között pl. Genesis, Beatles és Santana földolgozások). Egyúttal piacra dobnak egy 3 lemezes deluxe kiadást is: ebben lesz egy plusz DVD is egy 105 perces "így készült" stúdiófilmmel.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika