Na, elmegyek én a fenébe! A metal, mint olyan művészeti megnyilvánulási forma, melyek eredményét nézni, látni lehet?  Na, elmegyek én a fenébe!

Nem megyek. Sőt azt mondom, hogy egy adott hanghordozóval való kapcsolatomat alapvetően határozza meg, hogy az előadó azt milyen borítóba csomagolta.  Ez a véleményem persze anakronisztikus, letöltő időket élünk, ezért képtelenek megérteni sokan, miért hőbörgök a rámtukmált mp3 formátumok esetén, főleg amikor benyögik a halálost, mondván a borító is letölthető hozzá! Ja! Köszi! Majd a párnám alá csúsztatom… Az írás apropója éppen egy vásárlás volt, amikor is a leértékelt és javarészt harmadosztályú zenekarok között megláttam ezt a Travis Smith festményt.

Nem az előadót, mert nevük semmit nem mondott, mégis tudtam, hogy a Prototype logó vélhetően egy technikás, a muzsikát az élet kevésbé napsütötte oldaláról megközelítő csapatot rejthet. Így is történt. Minőségi zene, amelyet szinte tökéletesen kifejez az artwork, azzal a nehezen definiálható képi világával. Virtuóz a témaválasztás? Nem. Van rajta három nagy kő, oszt jóccakát!  Egészében mégis az. Virtuóz, hiszen megjelenésében olyan mély tartalma van, amit én érzek ugyan, de szavakkal kifejezni képtelen lennék. Persze jogos felvetés, hogy nem is az én szókincsemmel kellene egy ekkora kalandnak nekivágni.

Travis Smith egy negyvenéves amerikai fiatalember, akinek a számítógépes grafika nem tanult szakmája, hobbiból készítette első borítógrafikáit, egy barátja felkérésére, aki történetesen a Psychotic Waltz zenekar tagja volt. Azóta már közel száz zenekarral dolgozott együtt, a King Diamond-tól a Nevermore-on át, a Katatonia-ig. Elemzésre az alulműveltség okán nem vállalkoznék, az "elidegenedés" "üresség" "rideg" szavak általam ismert szinonímáinak gyorsan a végére érnék, azt meg hogy is magyaráznám, hogy az eddig meleg színnek ismert vörössel  festett  Katatonia  (lásd lentebb) artwork is lazán lefagyasztaná a futószemölcsöt, ha a CD-bookletet akár csak egy pillanatra is elővenné a bőrgyógyász. Grafikáit nézve mindenesetre az ember könnyen szuicid állapotba kerülhet, főleg ha mindehhez pl. Zero Hour-t választ kísérőzenének. 

Javaslatom, hogy borongósabb napok és hangulatok esetén mértéktelenül ne terheljük  művészetével idegrendszerünket.

Hangolódjunk akkor le néhány kép erejéig:

A teljes katalógus erre a linkre kattintva szomorít. Új rovatunkban a továbbiakban várható a legismertebb nemzetközi metal sztárunk is, aki kár, hogy nem zenészként ismert, viszont Havancsák Gyula.

Túrisas