Kiadó:
H-Music

Honlapok:
www.atnightifly.hu
facebook.com/atnightiflyband

Hát ennek már éppen itt volt az ideje! Öt hosszú éve várom a magyar proggerek első és minden tekintetben világszínvonalú nagylemezének (Mirror Maze) folytatását! Aki az új At Night I Fly album születésének, fölvételeinek történeti és technikai aspektusaira kíváncsi, azt gyorsan olvassa el a Shockmagazin oldalán megjelent kimerítő interjút a gitáros/zeneszerző Horváth András Ádámmal! Ennek megfelelően nem kívánok részletesen foglalkozni a háttér információkkal, hiszen minden ilyesmit szépen ki lehet mazsolázni az említett (és itt belinkelt) beszélgetésből.

A lemezt már jó előre megrendeltem a kiadó H-Music oldalán, és becsületükre legyen mondva a megjelenés hivatalos dátumán, a délelőtti órákban annak rendje s módja szerint csöngetett is a GLS futár. Nem tudom hogyan, de persze már korábban kiszivárgott az anyag mp3 és flac formátumban, így pár napja intenzíven hallgatom az anyagot, de egyrészt a kézzel nem fogható adathalmaz soha nem lesz képes pótolni a fizikai hanghordozó kézbevételének, babusgatásának boldogsághormonokat termelő élményét, másrészt az emberfia tartozik azzal a muzsikusoknak (és a többi embernek, aki egy ilyen megjelenésbe sok-sok munkát fektet), hogy anyagilag is elismeri az erőfeszítéseiket, főleg hogy magyar csapatról van szó!

Bár a shockos interjúból kiderül, azért azt mindenképpen érdemes elmondani, hogy a lemez már tavaly kész volt, de a csapat egy ideig próbálkozott nagyobb külföldi kiadóknál, mint például az InsideOutnál és a Frontiersnél. Sajnos ők sem vállal(hat)nak be olyan előadókat, akik – életkoruk, családi állapotuk, egyéb kötelességeik miatt – nem tudnak többlemezes szerződést aláírni és komoly promóturné(ka)t vállalni. Így hát marad a hazai kis kiadó, a jó esetben 4-5 évente kiadott, saját pénzből előfinanszírozott, kvázi-hobbi jelleggel összemókolt eredmény. Ettől még lehet az egész vérprofi és a "collision/fusion/division" az is.

A hazai progresszív színtér sose volt népes, de mára már gyakorlatilag láthatatlanra zsugorodott (nem mintha külföldön virágozna a műfaj). Így az ANIF üde színfolt, sőt a sűrű sötétben világító zsarátnok, amit nagyon meg kell becsülnünk, és jó magasra, a fejünk fölé kell emelnünk. Részünkről mi hozzuk is a kötelezőt, hiszen írtunk a csak digitálisan megjelent bemutatkozó EP-ről és az első nagylemezről is. Nem kétséges, hogy az egymással laza tematikus kapcsolatban lévő dalokat fölsorakoztató, furcsa címmel megfejelt album ott fog szerepelni az éves toplistámon.

Érdekes dalcsokorral állt elő a társaság, az előző lemez dalai valahogy direktebbnek, acélosabbnak tűntek, itt még sincs arról szó, hogy az ANIF elment volna überkomplikált progresszív irányba. Sőt egyes elemeiben ez a dalcsokor még – mindenki értse jól, amit mondok – andalítóbb, poposabb is (lásd például a "The Sky Above" és a "Distress" vonós kíséretét!). Szerteágazóbb, többféle zenei hatást integrál ez a lemez, így bizonyos értelemben több nyitottságot és hallgatást is követel meg. Érdekes és váratlan például a "Chains" vokális középrészében az a csipetnyi Haken (valójában Spock's Beard, Hakenék is tőlük tanulták) hatás.

Általában a lemezek elejére szokták pakolni a tuti dalokat, de nekem a lemez második fele határozottan erősebbnek tűnik, főleg a "Slave/Mitosis/Different Skies" hármas, amelyből valamiért a "Mitosis" toronymagasan kiemelkedik. Már az előző lemezen is volt egy burkolt Porcupine Tree hatásokkal megbolondított nóta (Wanted To Be), itt ezt a vonalat a "Mitosis" képviseli, sőt kihallani vélek belőle némi Ark beütést is. Persze lehet, hogy mindez csak a képzeletem szüleménye, de a zenének nem pont ez az egyik zseniális vonása, hogy váratlan és személyes képzettársításokat képes beindítani?

Nem akarok elégedetlenkedni, de nekem jól esett volna egy kevéssel több "virga", főleg ami a billentyűket illeti, de tudjuk, hogy Kővágó Zsolt nem egy Richard Andersson, inkább a hangulatteremtés mestere, és Nagygyörgy Gábor is hiányzik nekem, aki helyett most Vaczó Gábor ül a doboknál. Biztos vagyok benne, hogy tudatos volt az "organikus" hangzás kialakítása, de én preferálom az izgalmasabb ütős játékot és a definiáltabb dobhangzást. Mindazonáltal Hidasi Barnabás hangmérnöki munkáját igazából most sem érheti kritika, remek munkát végzett.

Aki élőben is meg akarja hallgatni az anyagot, mindenképpen látogasson ki az A38-as hajóra, mert a csapat már le is szervezett egy lemezbemutató koncertet október 22-re, ahol a Majesty Dream Theater Tribute Band társaságában lépnek színpadra. Már előre örülök, hogy a 2024-es toplista már biztosan nem marad magyar előadó nélkül.

Tartuffe