Kiadó:
Dockyard 1

Honlapok:
www.dream-land.nu
myspace.com/dreamlandmetal

Lassan kezd rutinná válni, hogy fiatal és tehetséges skandináv együttesekről írjuk egyik beszámolót a másik után. Úgy tűnik, az utánpótlás gyakorlatilag kifogyhatatlan, aminek egyrészről örülni kell, másrészről a helyzet nagyon próbára teszi az olyan kritikus hajlamú rajongót, akinek emellett normális állása is van. Azt kell mondjam persze, hogy ha főállásban foglalkoznék zenehallgatással, akkor se nagyon bírnám a lépést tartani.

Szóval, nagyon közel álltam ahhoz, hogy ezúttal szó nélkül hagyjam a svéd Dreamland legújabb lemezének megjelenését, főleg, miután a 2007-es albumról korábban már beszámoltunk (itt). De miközben - kicsit pironkodva vallom be: munkaidőben - többször is a 49-es kijárat felé hegyeztem a fülem, meg kellett állapítanom, hogy az egész túl igényes ahhoz, hogy említés nélkül maradjon.

Ugyan nem kiugró megjelenséssel van dolgunk, hanem tulajdonképpen olyan muzsikával, amit svéd együttesek tucatjai tudnak ugyanezen a színvonalon, mégis érdemes rászánni azt a kb. háromnegyed órát. Kifejezetten szórakoztató, dallamos power metal technikás gitárszólókkal és egy iszonyú jó énekessel. A leginkább Thomas Vikström-höz hasonlítható Joacim "Jake E" Lundberg szerintem simán premier ligás torok, akiről egészen biztos fogunk még hallani.

Akad itt néhány nóta (pl. "A Touch Of Evil", "So Weak, So Feeble", és a Rick Altzi vendégszereplésével megvadított címadó "Exit 49"), ami kis jóindulattal fölfért volna akár valamelyik Magnus Karlsson nevével fémjelzett albumra is, és ehhez tudni kell, hogy én nem könnyen dobálózok hasonló bókokkal.

Tartuffe