Preambulum

Mindenkinek van valamilyen nyavalyája. Az enyém pl. többek között az, hogy képtelen vagyok beemelni egy megjelenést a top 10-be, ha azt csak köcsög mp3 formátumban birtoklom. Így történt meg az, hogy a legjobb CD-k mellett nyitnom kellett egy legjobb mp3-ak kategóriát is, amely azt jelenti, hogy abban a pillanatban, amikor begyűjtöm a még hiányzó lemezt (csak idő kérdése), akár be is furakodhat utólag a legjobb CD-k közé, hiszen minőségében simán birokra kel egy-két, ott feltüntetett anyaggal. Az első öt helyen viszont semmiképpen nem lesz változás, az kőbe van vésve! (Túrisas)

Ahogy azt már többször is nyíltan hangoztattam, nekem nincsenek – és okkal nincsenek – kifogásaim az mp3-ban levadászott lemezekkel szemben. Az mp3 formátumot leköcsögözni pedig enyhén szólva irracionális. Természetesen egy elkötelezett, becsületes rajongó a kiemelkedő, kedvenc lemezeket úgyis beszerzi eredetiben. Jelentem, a Top 10-es listámon nem szerepel egyetlen olyan album sem, amit ne birtokolnék hivatalos kiadásban, pedig egyiket-másikat nem volt könnyű beszerezni. A Sound of Finland kiadónál megjelent Adamantra debüt-anyagot pl. igyenöst Finnországból kellett megrendelnem arcpirító költségen. Megérte. Szóval nálam a legjobb mp3-ak kategória helyett az "épphogy lemaradók" csapata szerepel, amelyek közül csak kettő nincs meg eredetiben, de az egyik (Wendigo: Audio Leash) csak azért, mert meg sem jelenhetett. Innen üzenem az érintetteknek: nagyon szép gesztus és bizonyos értelemben költői igazságtétel lenne, ha ez a kiváló magyar anyag megjelenne pl. a Rockinform mellékleteként kivágható borítóval (mint pl. a "Mobileum"), legalább az együttes is látna belőle néhány forintot. (Tartuffe)

Legjobb CD-k:

Túrisas:

1.  Adagio: Archangels In Black

A tipikusan nekem komponált zene, vagy inkább muzsika. Hangszervirtuózok, klasszikus zenei hatás, dalok és dallamok, valamint a számomra egyre inkább szükséges szigorodás, pici hörgésecskével. Hibátlan.

2. Dream Theater: Black Clouds & Silver Linings

Szerintem olyan nincs, és nem létezik, hogy ha ők lemezt készítenek, az nem fér fel egy metal rajongó év végi listájára. Más szerint meg igenis van, mert egy tagadhatatlan megkerülhetetlen hatású zenekar mára megfáradt és elveszett a hangszeres önkielégítésben.  A 2009-es anyag ennek nyílt cáfolata, úgyhogy továbbra is a kezdő mondatomat tartom mindenkire nézve irányadónak, sőt kötelezőnek.

3. Epica: Design Your Universe

A női metal meg én? Nincs közös nevező, sajnálom. Ez egy maszkulin műfaj, ahogy a műkörmös meg éppen nem. Aztán jött az új Epica és alapvetően változtatta meg a hozzáállásomat. Ez a lemez nem működne férfi énekessel. Elképzelhető, hogy egyszer még műkörmös leszek?

4. Király István & G-Jam Projekt: On The Road Again

János evangéliumát némileg önkényesen átírva kérdezem: Jöhet valami jó Mátészalkáról? Ahogy egykor Názáretből is, természetesen igen a válasz. A két "Király" összehasonlítása persze önmagában is Tartuffe jogos haragját kiváltó blaszfémia, ezért semmiképpen nem vonok párhuzamot. Ellenben Pista egy hangzásában, zenei megvalósításában és dalok tekintetében is világszínvonalú instrumentális anyagot szállított le. Köszönjük! 
 
5. Hibria: The Skull Collectors

Egyszer csak jött a nagy büdös semmiből a végig hibátlan, zseniális hangszeres játékkal megpakolt, ismeretlen zenekar promóciós lemeze. Unottan elkezdtem hallgatni, majd megpadlóztam a brazil power metal iszonyú erejétől és minőségétől. Kik ezek, hé?

6. Fair Warning: Aura

Helge Engelke - guitars.

7. Sonata Arctica: The Days Of Grays

A kezdeti, viszonylag enyhébb tünetek után, szép lassan elhatalmasodott rajtam a rajongás, nagyon megszerettem a lemezt. A Juliet pedig számomra az év egyik legjobb dala.  Ha valaki csak egy-két esélyt ad az anyagnak, nem fogja érteni a lelkesedésem.  Tipikus példája annak, hogy miért kell beszerezni eredetiben a CD-ket. Ha köcsög mp3 formátumban találkozunk, virtuálisan elhajtom Tony Kakko-t a halál f@szára, a bánatos, ömlengős, művészi önmegvalósításával egyetemben. Így viszont szerelem lett.

8. Tyr: By The Light Of The Northern Star

Lehet, hogy ciki, de én nagyon szeretem a feröeri bálnagyilkosokat. Irgalmatlan jó zenészek és teljesen egyedi dallamokból írnak hatalmas folk metal himnuszokat.  By The Sword In My Hand! Mekkora! Csak úgy szívja magába az erőt az ember, amikor hallgatja!

 

9. Uriah Heep: Celebration - Forty Years Of Rock CD/DVD

Hosszú évek belső pironkodása és lelkiismereti vívódása (Be kéne má’ szerezni a korai Heep albumokat, vazze!) ért véget ezzel a vásárlással fogant megnyugvással.  Nagyon jól megcsinálták, és egy korrekt koncert DVD-t is a lemezhez csomagoltak. "July Morning" - hogy is voltam meg eddig nélküle?  

10. Dalriada: Arany-album

Eredetileg nem volt a 10-ben, de néhány nóta miatt mindenképpen vinném, ha csomagolnom kellene. Jut eszembe, kell is csomagolnom, igaz arra nem kényszerítettek, hogy csak a 2009-es év legjobbjait vihetem. Mindegy, már csak a Szent László miatt sem érzek lelkiismeret furdalást, hogy végül bekerült. "Rossz időket élünk, rossz csillagok járnak…" – hú de aktuális!
 
 

Legjobb mp3-ak:

1. Astra: From Within
2. Adamantra: Revival
3. Thunderstone: Dirt Metal
4. Leverage: Circus Colossus
5. Arjen Lucassen’s Guilt Machine: On this Perfect Day
6. Red Circuit: Homeland
7. Heavenly: Carpe Diem
8. Mystic Prophecy: Fireangel
9. Narnia: Course Of A Generation
10. Winger: Karma

Tartuffe:

1. Astra: From Within

Ez az album úgy robbant be az életembe és a Top 10-es lista élbolyába, mint a borítón szereplő üstökös vagy tűzgolyó, vagy mi a túró. A lemezt a DGM tagokból és más tök ismeretlen digó arcokból álló együttes honlapjáról rendeltem meg. Titta Tani, a dobosból lett énekes saját kezűleg adta föl a csomagot egy kedves hangvételű levél és egy logós nyakbavaló kíséretében. Szép gesztus, az első hely mégsem ennek tudható be, hanem az állkapcát mázsás súllyal kiakasztó debütálásnak.

2. Red Circuit: Homeland

Amikor először veselkedtem neki az album meghallgatásának, nem voltak komoly elvárásaim, mivel az első lemez közepeske lett, Chity Somapala hangjáért pedig nem rajongok igazán. A teljes értékű tagként szereplő igen ügyes kezű gitáros (Christian Moser) azonban jó irányba terelgette a kreatív folyamatokat. Sajátos hangvételű, tömör, egységes összképet mutató, érett muzsika ez a legjavából. Némileg elérzékenyültem, amikor Berlinben járva, kb. a huszadik sikertelen próbálkozás után végre az Alexanderplatz-on előkerült az egyetlen példány a (nem túlzás!) négyemeletes Saturn CD-s polcairól.

3. DGM: Frame

Mit is mondhatnék? A nyilvánvaló átfedések miatt az új DGM korong zeneileg nagyon közel áll az aranyérmes Astrá-hoz, és csak azért maradt le egy orrhosszal tőle, mert a dallamok egy árnyalatnyival kevésbé emlékezetesek. Akárhogy is, a Mularoni-Casali páros rendkívül kedvező csillagzat alatt született; együtt gyakorlatilag bármire képesek, de külön-külön sincs okuk a szégyenkezésre (lásd: Empyrios és Astra).

4. Adagio: Archangels In Black

Bár az előző lemez (Dominate, 2005) eddigi munkásságuk leggyöngébb terméke (és ez nem Gus Monsanto hibája volt), amikor meghallottam, hogy az általam nagyra tartott Essence of Sorrow-ból igazolták a kiváló torkú finn énekest, Chris Palin-t, éreztem, hogy ebből csak jó sülhet ki. Bár egyáltalán nem csípem a vámpíros-démonos tematikát, és nem föltétlen lelkesedem a szigorkodásért, ez vitathatatlanul telitalálat.

5. Dream Theater: Black Clouds & Silver Linings

Egyet kell értsek Túrisas cimborával. A Dream Theater eddig semmi okot sem adott arra, hogy kételkedjem benne (bár ehhez a SDOIT megjelenésekor közel álltam): ha új lemezzel rukkolnak elő, annak az év végi összesítéskor bérelt helye van az éves Top 10-es listán. A BC & SL nyilván nem egy "Images And Words", de az idei album a maga módján a műfaj koronázatlan császárának egyik legjobb anyaga. A javuló tendencia tagadhatatlan (bár csak Rudess lenne egy kicsit kevésbé elszállva!).

6. Adamantra: Revival

Hát, ennek a lemeznek beszerzése sem volt egyszerű történet! Magyarországon nincs egyetlen cég sem (beleértve a legszínvonalasabb, leglátogatottabb szaküzleteket székes fővárosunkban), ahol meg lehetett volna rendelni. Végül kénytelen voltam egy finn internetes szolgáltatást igénybe venni, akik csak némi késéssel tudták megküldeni (aranyáron), mert már nem volt raktáron. Az északi "rokonok" kihívóan színvonalas válasza a SymphonyX-féle kihívásokra valószínűleg nem jelent meg sok példányban, de egyáltalán nem vagyok meglepődve, hogy a nyilvánvaló terjesztési gondok ellenére kapkodják mint a cukrot.

7. Status Minor: Dialog

Az egyik legjobb gyermekkori cimborám a minap kifakadt, hogy mennyire elege van már ebből a sok finn együttesből a blogunkon. Most őszintén, mit tehetnék? Ott az a módi, hogy huszonegynéhány éves tehetséges és szorgalmas srácok tömörülnek jól menedzselt bandákba, hogy szinte fossák a jobbnál jobb progresszív beütésű power metal lemezeket. Most hallgassam el, tagadjam le? A virágnak megtiltani nem lehet… A Status Minor furcsa neve ellenére nálam azonnal az egyik legmagasabb státuszba nyert besorolást.

8. Thunderstone: Dirt Metal

Piszok metál. Ja. Piszok jó metál. Pedig eleinte kételkedtem, amikor megkaptam a gyászos hírt, hogy Pasi Rantanentől megváltak. Rock Altzi akármilyen nagy név, végül nem tudta maradéktalanul helyettesíteni a zseniális finn "pacsirtát". Szerencsére zeneileg "hozzászálkásítottak", így az eredmény üresjáratok nélküli, szőrös-dögös, csűrdöngölős lett metál módra. Üt, vág, aprít, harap, ahogy köll.

9. Narnia: Course Of A Generation

Nyilván világnézeti kérdés, de örül a szívem, hogy a dobogó idén sem maradt nyíltan keresztény, ha úgy tetszik: white metal banda nélkül. Az viszont már egyáltalán nem világnézeti kérdés, hogy a svéd csapat az új énekessel, Germán Pascual-lal nagyon összekapta magát, elkészítette pályafutása legjobb, legérettebb anyagát, amely méltán, zenei erényei okán és nem ideológiai alapon került, ahová került.

10. Heavenly: Carpe Diem

Valóban mennyei ajándék az év legvégére a francia "Sonata Arcticá"-tól, a Top 10-es listám kakukkfiókája, amely kérlelhetetlen eréllyel fészkelte be magát az előkelő társaságba, kitúrva olyan életerős egyedeket, mint pl. a Bloodbound. Ha ucsóként szerepel a fölsorolásban, ez csak a botrányosan primitív, ízléstelen borítónak köszönhető. Ide kívánkozik a megjegyzés: sírhat a zeneipar és a magyar üzletek szája az alacsony eladási mutatók miatt, de az itthon öt rongy fölött árult lemezt Dél-Koreából postaköltséggel együtt majdnem feléért megkaptam.

Épphogy lemaradók:

1. Bloodbound: Tabula Rasa
2. Wendigo: Audio Leash
3. Leverage: Circus Colossus
4. Király István & G-Jam Projekt: On The Road Again
5. Edgend: A New Identity
6. Aeon Zen: A Mind's Portrait
7. Redemption: Snowfall On Judgment Day
8. Silent Memorial: Retrospective
9. Mindkey: Pulse For A Graveheart
10. Hobo: Circus Hungaricus

Legjobb DVD-k:

Túrisas:

Iron Maiden: Flight 666
Steve Vai: Where The Wild Things Are
Mr. Big: Back To Budokan
Megadeth: Wakin' Up The Dead

Tartuffe:

Kansas: There's Know Place Like Home
Iron Maiden: Flight 666
Steve Vai: Where The Wild Things Are

Csalódások:

Túrisas:

Marcel Jakob és The Rev (A7X) halála
A Paksi Endre-interjúm körül kialakult érthetetlen műbalhé
Mind Odyssey: Time To Change It
Tim Ripper Owens: Play My Game
Sonata Arctica koncert Budapesten

Tartuffe:

Mind Odyssey: Time To Change It

Shadow Gallery: Digital Ghosts
Brainstorm: Memorial Roots megszólalása, a bika Downburst-höz képest.
Valamint a 2009-re ígért Dreyelands és Myrath albumok csúszása, nem is beszélve a kiváló új Wendigo album (nem)megjelenése körüli mizériáról.

Egyéb figyelemreméltó megjelenések:

Flashback Of Anger: Splinters Of Life
Vindictiv: Ground Zero
Illusion Suite: Final Hour
Jorn: Spirit Black
Chickenfoot: Chickenfoot
Winterborn: Farewell To Saints
Brainstorm: Memorial Roots