Kiadó:
Sony Music

Honlapok:
www.satriani.com
myspace.com/joesatriani

Szatírjani hamisítatlan és hamisíthatatlan gitáros legenda, de a hülye lemezcímek olimpiáját tuti csont nélkül megnyerné. Még az általam nagyon lehúzott 2008-as album (itt) lehetetlen és kilométernyi hosszúságú címét is sikerült überelni a "Fekete hattyak és féregjárat varázslók" (???) megnevezéssel. Ezek után érthető, hogy nem kis aggodalommal fogtam hozzá az új anyag kiértékeléséhez. Szerencsére már az első számnál eldőlt, hogy Professor Satchafunkilus most sokkal jobb formában van; a kezdő "Premonition" ugyanis akár a klasszikus "Extremist" lemezre (1992) is fölfért volna, de a kislemezes "Light Years Away" is jól sikerült darab.

Persze akadnak arctalan, önismétlő tölteléknóták is, így a "Black Swans…" sem fog bekerülni a kedvenc Satriani lemezeim közé, de egészen üdítő volt pl. a jazzes "Two Sides To Every Story"-t hallgatni; itt Mike Keneally (Frank Zappa, Steve Vai) billentyűjátéka fontos színező elem, amiből még többet el tudtam volna viselni az albumon. Egész pofás a "Wormhole Wizzards" és a "God Is Crying" is, de ahhoz azért kevés, hogy fölébressze bennem azt a lelkesedést, amit régen egy-egy újabb Satriani anyag megjelenésekor éreztem. Valahogy kiszámítható, rutinszerű lett az egész, és fogalmam sincs, mi hozhatná vissza a régi varázst. Persze lehet, hogy ha ez a lemez a ’90-es évek elején jelenik meg, menten lefosom tőle a bokám.

Egyébként lehet itt okoskodni, de a tény ettől még tény marad: Satriani továbbra is zseniális, minden lefogott hang a helyén van, és milliók adnák oda egyik szemüket vagy fél lábukat azért, hogy így tudjanak varázsolni a gitárral. Mindazonáltal a Tanár Úrnak véleményem szerint jót tennének a Chickenfoot-hoz hasonló projektek (itt), ahol más zenészekkel és dalszerzőkkel kölcsönhatásban kamatoztathatná istenáldotta tehetségét.

Tartuffe