"Ha már a gyerekeknek megígértem..." – idézhetném a szakállas viccet. A haló porából támadó Stratovarius új lemezének értékelésekor beígértem, hogy a címadó nóta még szerepelni fog az ügyeletes kedvencek között (itt). A Dalriada kritikánk kiváltotta élénk, sőt indulatoktól sem mentes eszmecsere után talán jó lesz pacifikálni a hangulatot (értsd: lenyugtatni a kedélyeket).

A Strató klasszikus fölállásától sem álltak távol a monumentális szerzemények: "Babylon" (Episode, 1996), "Infinity", "Mother Gaia" (Infinite, 2000), de a több mint 18 perces időtartam egyértelműen az új fölállás sajátja. A Matias Kupiainen gitárfenomén támogatásával fölpezsdített életkedv energiáktól, fordulatos megoldásoktól és újdonsült játékosságtól duzzadó bizonyítéka ez az epikus zenei vallomás. Szövegében egy megfáradt emberi sors abbéli reményével szembesülünk, hogy majd az örök életben részünk lesz a vigasztaló megnyugvásban. Az Elysium a görög mitológiában a túlvilági nyugalom szigete, de a kifejezést a klasszikus műveltségű keresztény irodalom is előszeretettel alkalmazta.

Az új Strató lemez kicsit tudathasadásos megközelítésben fogant, hiszen a Tolkki-s időket idéző power himnuszok mellett, kb. felesben inkább progresszív ihletettségű dalokkal találkozunk. Ezek közül emelkedik ki toronymagasan kedvencünk, amit – írd és mondd! – 3 gitár- és 2 billentyűszóló ékesít (ha nem számolom külön az uniszónókat). Ennek azért is lehet nagyon örülni, mert Jens Johansson a szakma egyik legzseniálisabb billentyűse, de Tolkki mellett valahogy nem nagyon volt alkalma kibontakozni. Bezzeg most nem szab gátat szélsebes ujjainak!

A nagy lélegzetvételű darab a progresszív metál jellegzetes fogásainak, stílusjegyeinek teljes garmadáját fölvonultatja. Annak ellenére, hogy tipikus Strató szerzemény, és mint ilyen a neo-klasszikus motívumokkal sem fukarkodik, kézenfekvő a párhuzam – talán még témájában is – a Dream Theater még ennél is nagyobb szabású elégiájával, az "A Change Of Seasons"-szel. Nyilván sem stílusában, sem terjedelmében nem alkalmas arra, hogy a rádiókban szerepeljen, de a kíváncsiskodók bármikor meghallgathatják az interneten (itt), föltéve, hogy nincs körülöttük senki, aki az elkerülhetetlen léggitározások, teátrálisan ökölbe szorított és égbe emelt kezek miatt hülyének nézné őket.

Tartuffe