Kiadó:
Candlelight Records

Honlapok:
www.wolverine-overdose.com
myspace.com/wolverineoverdose

Mostanában a "mainstream" szaksajtó a lengyel Riverside sikereitől hangos, miközben már szűkebb pátriájukban is akad verhetetlen vetélytársuk: a Division By Zero (itt és itt), akiket sajnos a média méltatlan és vétkes hallgatása vesz körül. Több hasonszőrű zenekar is joggal panaszkodhatna arra, hogy feleannyi figyelmet sem kapnak, mint a Riverside, pedig… Ezek között mindenképp elsőként kell megemlíteni a svéd art metal/prog rock együttest, a Wolverine-t, akik ráadásul régebb óta is alkotnak, jóllehet kisebb intenzitással, hosszabb időközökkel egy-egy megjelenés között. A Division By Zero egyébként azért jutott eszembe, mert Stefan Zell énekes-farkasember hangja szinte megtévesztésig olyan, mint Slavek Wierny-é.

A "Communication Lost" a Wolverine negyedik albuma, ami szerencsére a közvetlen előd, a "Still" (2006) szép hagyományait követi, nem pedig a korábbi albumokét. Az egykori death metal gyökereknek sincs nyoma; maradt a merengős, melankolikus art rock/metal árnyalatnyi Marillion- és Pain Of Salvation-féle progresszivitással, valamint egy jó adag Paradise Lost hatással. Ez az epikus, 70 perces lemez minden kétséget kizáróan a svéd muzsikusok legérettebb anyaga, és Jacob Hansen dániai stúdiójában olyan hangzást kevert nekik, hogy le a kalappal!

Az biztos, hogy erre a zenére nem indul be egyetlen buli sem, rock kocsmákban sem lesz visszatérő sláger, de Martens bakancsos, háromnegyedes gatyában feszítő, pattanásos arcú, zsíros hajú serdülő fémszívűek sem fogják Iron Maiden vagy KoRn pólóikat Wolverine föliratú ruhadarabra cserélni. A helyzet az, hogy ez bizony vastagon intellektuális rétegzene. De nem látom be, miért kellene szégyellni egy kis elitizmust, ha az nem kirekesztő. Örülök, hogy a Wolverine némi tépelődés után végül a nehézségek ellenére sem adta föl, mert a "Communication Lost" igazi csemege a magamfajta mélabúra hajlamos prog-rajongónak…

Tartuffe