Na végre! A világ kétség kívül legnépszerűbb gitárhősének karrierje ugyan életveszélyes fegyverek árnyékában (gyk. Guns N' Roses) teljesedett ki, ám az ezzel járó pusztítás, de talán legfőképpen egy szál Rózsa (vagy inkább Nárcisz…) olyannyira elvette a kedvét a további hódítástól, hogy utána évekig a háttérben, egy szinte teljesen szánalmas, ártalmatlan bársonypisztolyból (gyk. Velvet Revolver) adott le lövéseket, ráadásul vaktölténnyel.

De most eljött az idő, sőt maga is rájött, hogy nem hisztis, nagyszájú, fahangú drogosok oldalán állva kell forgatni a bárdot. Erre ugyan nem maga jött rá, csupán én mondom, hogy még csak nem is "all star" lemezre van szükség, ahol azért némi ocsú is keveredik a tiszta búzába (bár itt már eldördült néhány halálos lövés), hanem egy tökös rockbandát kell maga mellé szervezni és olyan koncertet adni az életmű legnagyobb nótáiból, hogy az ember álla a földre zuhanva szilánkosra verje szét a gyönyörű Victoria Hall padlózatát. Persze csak képzeletben, mert a többségnek nem adatott meg, hogy ezt személyesen is átélje.

Kompenzálásként viszont itt a DVD, amely az év befutója lehetne, ha "ha" nem lenne. Mint mondottam volt, az AC/DC "Live In River Plate" anyagánál naprendszerünkben, a tudomány mai állása szerint jelenleg nem létezhet jobb koncert DVD. A második hely kiadó még az idén, és a bőség zavarában magam sem tudom, hogy oda a Black Country Communion, az Orphaned Land, esetleg Slash fog-e megérkezni. (Nagyon jó még az új Volbeat DVD is, de őket kicsit felfújt, mély tartalom nélküli csapatocskának látom; nem hiszem, hogy azt 10 év múlva is elővesszük majd a polcról. A többieket meg de.)

A "Made In Stoke" gyönyörűen fényképezett koncert, bődület hanggal, egy hangulatos viktoriánus színházteremben, ráadásul Slash szülővárosában. Ugyan jó régen eljött már Stoke-on-Trentből, de biztosan sokan emlékeznek még a cilinderes, bongyor, naphemüs kisóvodásra, Gibsonnal a tökénél, mert azt elképzelni is nehéz, hogy nem úgy jött világra, ahogy huszonvalahány éve megismertük és azóta is változatlan fizimiskával látjuk.

A csapatot jó negyvenes, esetleg ötvenes, de fizikálisan szembetűnően karbantartott, igazi kipróbált rockerfazonok alkotják, az Alter Bridge énekes Myles Kennedy pedig akármit is mondanak, egy tökéletes frontember, zseniális hangi adottságokkal. No, nem mintha szinte az egész zenekar nem énekelne, vokálozna mellette kiválóan.

Slash. Nincs effekt- és pedálerdő, egy Cry Baby árválkodik (Civil War, Sweet Child, ugye…) csupán a kontroll láda mellett a színpadon, de a Gibson úgy szól végig a kezében, hogy azt nem lehet nem megkönnyezni. Még a kissé elkoptatott és hatásvadász "Godfather" téma is annyira sír és izzik a szólója közepén, hogy a hideg kirázott, pedig nem először hallom. Azért Korda Gyurci feldolgozásában is odaver rendesen: Gyöngéden ölelj át és ringass szerelem....

A legutóbbi "all star" lemezére épülő, de karrierjének minden jelentősebb korszakából bőven szemezgető 21 nótás koncert igazi meg-megújuló koncertélmény a nappaliban, megy is a gyűjteménybe, mint a huzat, közvetlen a legnagyobb gitárhősök DVD-i mellé.

Túrisas