Kiadó:
Massacre Record

Honlap:
myspace.com/huntedrock

Mindig kimarad valami a szórásból, ez természetes. Rendre beesik január-februárban egy-két olyan album, amely teljes joggal indulhatott volna az öldöklő versenyben az év végi listámra kerülésért, ha időben eljut hozzám. Pontosabban, ha én jutok el korábban odáig, hogy meghallgassam. Idén ilyen a Karmakanic, a Krux és a Hunted aktuális korongja. Úgy látszik megindult valami mocorgás a szigetország borzalmas post-rock, post-beat posványa alatt, mert rövid időn belül már ez a második brit csapat (a Savage Messiah mellett), akikről igen pozitívan kell nyilatkoznom.

Amikor belefutottam a csatolt videóba, háromszor pörgettem le egymás után. Mint sivatagi forróságban a lágy, hűvös szellő, olyan jól esett végre az egyedi hangzás és hozzáállás, amit itt tapasztaltam. A korábban írt Last Empire és Shadow Keep (utóbbi szintén angol) kritikáimból talán sejthető, hogy mennyire bírom a modern megszólalású és színvonalú, ugyanakkor nagyon is hagyományos szemléletben, felfogással készült produkciókat.

Márpedig a "Welcome The Dead" a legszebb heavy-prog-power hagyományokat eleveníti fel. Először is itt van nekünk egy eszelős énekes, akit extremitásban maximum Brian Allenhez (Last Empire, Malice, Vicious Rumors) tudnék hasonlítani, de van benne egy jó adag korai Geoff Tate is. A muzsika is meglehetősen zaklatott, gyakorlatilag húsz másodpercenként van benne egy ritmusváltás. Mindehhez előásták a legütősebb riffket a heavy metal mauzóleum legféltettebben őrzött kamrájából. De amiért a legjobban kedvelem ezt a lemezt, azok az iszonyatosan kidolgozott gitár- és uniszónók.

Csak úgy repkednek a levegőben a Mercyful Fate, Crimson Glory, a korai Fates Warning és Queensryche, valamint a Sanctuary/Nevermore párhuzamok (a bónusz track éppen a "The Heart Collector"), és persze sok-sok Iron Maiden, de ez utóbbi minden valamire való zenekarban alap, hehe. Jellegénél fogva nem egy könnyen befogadható muzsika (ezt ők is tudják, ezért okosan - nem számítva a Nevermore feldolgozást - 37 percre szorítkoztak, ebbe két intro + hat saját szám fért bele), úgyhogy csak igazi ínyenceknek ajánlom, nekik viszont nagyon.

Kotta