Kiadó:
Lion Music

Honlapok:
www.statusminor.com
myspace.com/statusminor

Némi félelemmel, csak óvatosan merem leírni, nehogy valaki (mondjuk Garael) félreértse: a finn progresszív metál fiatal reménysége, a Status Minor saját farkába harapott! Jól tudom, hogy ez leginkább úgy hangzik, mint egy Blikkből vagy Story Magazinból kiemelt cikk címe, de konkrét valóság: az új lemez címe ugyanis "Ouroboros" (magyarul: Uroborosz), mely a görög "ourá" (farok) + "borosz" (falánk) szóösszetételből származik. A saját farkát fölfaló kígyó vagy sárkány ősidők óta az idő ciklikus fölfogását hirdető világkép szimbóluma, mely a születés, halál és újjászületés örök körforgását hirdeti. A kereszténység ugyan sokat tett, hogy ezt a hermészi gnózist kigyomlálja a fejekből, de  - ha tetszik, ha nem - manapság az újpogányság idejét éljük... Egy merész kanyarral így jutottunk el a Blikktől a filozófiáig. :)

Lényegében tehát a Status Minor az örök megújulás híve, és ez tagadhatatlanul érződik is az új korongon. A vérbeli skandináv progresszív koncepciót tükröző tetszetős debütációhoz (Dialog, 2009) képest egy direktebb, poweresebb anyagot kaptunk, rövidebb dalokkal, pár balladával (pl. Flowers Die), olykor neo-klasszikus elemekkel (pl. Glass Wall). Az összetettebb vonalat most csak két nóta, a "Stain" és a lemez nagyobb lélegzetvételű záró tétele, a "Sail Away" képviseli - a rendszeres olvasóknak talán nem meglepetés, hogy nekem épp ezek jönnek be legjobban. Gyanús, hogy az utóbbi még föltűnik nálunk az "ügyeletes kedvenc" rovatban.

Az első lemezt Nino Laurenne (Thunderstone) keverte a Sonic Pump studióban, ezúttal egy másik finn legendával, Torsti Spoof-fal (Leverage, The Magnificent) dolgoztak, és a hangzás most sem lett gyengébb (egyéni, senki mást nem érdeklő sérelem, hogy most a dob sound - főleg, ami a pergőt illeti - nekem kevésbé szimpatikus). A stúdióban vendégül látták Anna Murphy énekesnőt (Eluveitie), aki Rick Altzi-val egyetemben (At Vance, Thunderstone) több dalba is belegajdol. Murphy szereplése, valamint a 3 (!) lassú nóta határozottan líraibb hangvételt kölcsönöz az új albumnak.

A japán piacnak egy "Verge Of Sanity" című egész jól sikerült bónusz dallal kedveskednek, ami azért nagy genyóság, mert most egyetlen nóta miatt szerezhetem be minimum dupla áron a japcsi CD-t. Lassan kezd tehát az idei év fölpörögni, csak június 1-én három igéretes album jelenik majd meg (Circus Maximus, Jorn, Gotthard), közben pedig lesz egy kis Firewind, meg hasonló finomságok. Egyelőre viszont azt mondom, az önjelölt kisebbségi státusz ellenére Sami Saarinen gitáros hordája nálam számíthat egy helyre az évvégi toplistán (csakúgy, mint 2009-ben).

Tartuffe