Honlapok:
www.reversionband.com
myspace.com/reversionband
www.samulifederley.com

Ez obszcén! Több szinten. Egyrészt mert ez a lemez címe, másrészt mert miközben Fluor Tomi (alias Karácson "Hínár" Tamás) lemezek ezreit adja el gazdaságilag kivérzett hazánkban, addig a Reversion kiadót sem talál magának a metál fellegvárának számító Finnországban; így a digitális terjesztés mellett voltak kénytelenek dönteni. Annak idején (itt) azt írtam róluk: "De őszintén: ki a pikula hallott már ezekről a finn srácokról? Egyáltalán forgalmazza valaki a lemezüket? Lehet ezt boltban kapni?" Hát a válasz mostanra elég egyértelmű lett: nem, kérem, ezt nem lehet az üzletekben megvásárolni. A Kampas Records már a múlté. Aki a suomi proggerek új albumát meg akarja hallgatni, annak a virtuális lemezboltokban kell keresgélni (iTunes, CDBaby, Amazon, stb.). Na, ilyenkor durran el az olyan szenvedélyes lemezgyűjtők agya, mint amilyen pl. én is vagyok.

Nyilván a kizárólag digitális formában való megjelenés miatt a borítóval nem bíbelődtek sokat, pont olyan béna lett, mint a 2008-as "King Of Deceit". A belbecs azonban most is épp oly figyelemreméltó, jóllehet történtek bizonyos változások. A "Megtévesztés királyának"  lassacskább tempói és keleties dallamai áldozatul estek az új koncepciónak: ezúttal pattogós, súlyos, vérmes dalokat kapunk mintegy 48 percben. Szembetűnő a finnek el-Nevermore-osodása, dominálnak a zaklatott, mázsás riffek, a fifikás ritmusok, ugyanakkor hiányzik Warrel Dane borult zsenialitása. Aleksi Parviainen (Malpractice, Soulcage) ugyan tehetséges srác, de a dallamai nem mindig "ülnek" eléggé (ld. Until The Night), és az sem az ő malmára hajtja a vizet, hogy a keverésnél szerintem picit "hátrébb" került a kelleténél. Nem vagyok csalhatatlan szakértője a hörgéseknek, de szerintem a verzékben itt előszeretettel alkalmazott technikát pl. Angela Merkel – jaj, bocs! – Gossow kisasszony is hitelesebben műveli. Mondjuk, ettől még nagyon szilaj az egész!

Az együttes fölállásában annyi változott, hogy Toni Paananen (Malpractice) helyett Rolf Pilve püföli a bőröket – megjegyzem, nem kis energiával. Úgy tűnik, ez a huszonéves srác lett a finn zenei élet jolly jokere, a Dreamtale, Miseration, Random Eyes, The Magnificent és a Status Minor után (mellett?) épp most lett a finn metál legenda, a Stratovarius új dobosa. Szerencsés választás!

A Reversion agya minden kétséget kizáróan Samuli Federley gitáros, aki jó hazafiként finn gyártmányú 8 húros Amfisound gitárokon játszik. Ja, kérem, így könnyű masszív, túlsúlyos riffekkel a talajba döngölni a gyanútlan hallgatót! A John Petrucci, Rusty Cooley és Jeff Loomis bűvöletében élő és alkotó fiatal titán egyébként most jelentette meg szólóalbumát a Mad Guitar Recordsnál. A "Quest For Remedy" sem könnyű séta a parkban. Leginkább Jeff Loomis instrumentális anyagaival mutat rokonságot, kedvcsinálónak a "Colonoscopy" (kedves kis cím!) videója itt megtekinthető.

A suomi tesóknak most sikerült meglepniük. Nem igazán ezt vártam, hiányzik is az első lemez progresszivitása, keleties íze, de valahogy – ugyan egy másik szinten – mégis működik az egész. Az "Obscene" közvetlenebb, zsigeribb, és minden dühödtsége ellenére könnyebben befogadható. Nem értem, miért nem karolta őket föl egy komolyabb kiadó. Nem tudok belenyugodni, hogy olyan kiváló nóták, mint a lemezt záró "Brighter Than The Sun" nincsenek meg "fizikailag". Ez obszcén!

Tartuffe