Honlap:
www.uglykidjoe.net

Szegény, randa Jóska kölök úgy járt, mint az egyszeri bolond – nem, én nem azokra gondolok, akiket az egyszeri Jobbikos EP képviselő annak tart, mikor megpróbál egy szó szerint égő produkció után magyarázatul szolgálni, miért és honnan kapott fizetést, hanem a csörgősapkás udvarira –, aki megunta, hogy a király állandóan fosós-fingós produkciót vár tőle, oszt elkezdett intellektuális, igazságtartalommal rendelkező vicceket gyártani. No, és mi lett a vége persze? Egyrészt egyfajta identitásválság – most ezt komolyan gondolja, vagy csak szórakozik? – másrészt fejvesztve menekülés. Menekülés nélkül. Mert hát fejetlenül csak a kakas tud futkározni, az se maratoni távon.

Jóska, mint emlékszünk, elsütötte a maga vulgáris poénját, amin persze én is jót röhögtem, naná, hogy ugyanúgy bekajáltam, mint a többi millió, mert a "Neighbor" - "Everything About You" kettőst csak azok fogadták fanyalogva, akik önmaguk vigasztalására találták ki, miszerint, a népszerűség csakis a gagyival lehet egyenlő. Oké, elismerem, Jóska esetében volt némi igazuk, mert egy méretes csulát elhelyezni egy szám közepén valóban nem az intellektualitás csúcsa, de valljuk meg őszintén, melyikünk nem röhögött legalább egyszer azon, mikor a burleszk filmben Stant pofán találta egy torta? Legfeljebb Te három éves voltál, én meg negyvenként is elmosolyodok rajta.

Jóska azonban úgy gondolta, a "strandmetál" – komolyan, valamelyik korabeli szaklapban olvastam ezt a komoly definíciót – mellett van neki keresni valója a "grándzsosodó" világban is, aminek aztán természetesen ordas pofára esés lett a vége, amin azonban már nem volt kedve senkinek sem röhögni. No, nem azért, mintha annyira szar poén lett volna, de nem véletlenül került az értelmező szótárba a semmi szó meghatározása mellé: a grunge hívő humorérzéke.

El is tűntek a fiúk jó időre, és megvallom őszintén, el is feledkeztem róluk, aztán mit hoz az élet? Itt van az új Ugly Kid Joe lemez, igaz, jó szokásukhoz híven csak egy EP formájában. Sajnos azonban vagy én lettem vigasztalhatatlanul öreg, vagy Jóska nőtt fel visszavonhatatlanul, mert hiába keresek valami jó kis röhögni valót, nem igazán találok. Randáék továbbra is kiállnak a bukásukat hozó eklektika mellett – sajna könnyed slágerek nélkül – ami persze a mai liberális fém-világban, ahol bátran létezhet egymás mellett a metálkór és a gyógyírt ígérő havi-metál, nem biztos, hogy a bukás záloga. Mert azért ha kicsit alaposabban megnézzük, bocsi, meghallgatjuk, akkor a számokkal tulajdonképpen nincs is probléma, és ha túljutsz az első sokkon, akkor másodjára már üthetnek is a dallamok. Van itt hát minden, mint Mari néni tökös-mákos rétesében, a groove-os, lüktetős, Soundgardenes kezdéstől a Faith No More-t idéző folytatásig, a pszichedelikus akusztikával indító, ősheavy 'n' roll riffbe futó, Volbeat parafrázistól a country szellemidézésig, és hát ne feledkezzünk meg az amúgy ötletes funky fúvós-szekciós poénról sem. Amin már majdnem röhögtem is.

S hogy mindez mire lesz elég? Hát milliós lemezeladásokra semmiképp – az már egyébként sem megy senkinek -, talán még hangos röhögésre sem. De lehet, hogy a bolond nem is bánja ezt, és most a sarokba húzódva kuncog rajtunk: ezúttal is sikerült túljárni az eszünkön...

Garael