Kiadó:
Valery Records

Honlapok:
www.hipband.net/TrickOrTreat
myspace.com/trickortreatband

Nem, ez nem a HBB "Mesél az erdő" koppintása, már csak azért sem, mivel az album egy komplett történetet elevenít fel, Richard Adams  "Watership Down" című művére alapozva, no és a stílus sem az esztráddal kevert blues-os "nemtudommi", amivel Hobóék oda tágították a blues band világát, ahová kopasz kutya korukban maguk sem gondolták volna.

A Trick Or Treat bandanév nem véletlen: a Halloween ünnephez kapcsolódó "adsz, vagy kapsz" kérés hazánkban talán nem annyira ismert – kivéve az olyan megátalkodott horror fanokat, mint én, akinek szívét melegség önti el, ha a hasonló című rémmesére gondol – és az elsőre talán hülyének tűnő nyulas lemezcímet sem puszta infantilizmusból pöttyentették oda. Nem, a nyúl továbbra is a répát, és nem a tököt szereti, kivéve az, amelyik nehezen kerül elő abból a bizonyos cilinderből, az utalás tehát igencsak direkt attól a bandától, amely Helloween tribute zenekarként indulva rakott le két kvázi tökfej albumot, a példakép könnyedebb, játékosabb, slágeresebb – és a kritikusok szerint igénytelenebb – oldalát idézve. Ettől függetlenül mondhatnánk azt is, hogy igazából jól csinálják, mert ha lehet mondani ilyet, szívvel-lélekkel felvállalták ezt a gyerekes infantilizmust, ráadásul a hitelességet még egy olyan szintű énekessel is meg tudták erősíteni, akire nem véletlenül esett a Luca széke az új Rhapsody Of Fire albumon. Alessandro Conti tulajdonképpen egy operaénekesbe oltott Kiske-klón, ami persze nem von le semmit produktuma értékéről, Misit ugyanis utánozni önmagában is értéket jelent, hiszen erre nem sokan képesek kerek e Földön.

Bohókás, játékos, dallamos, ennek ellenére nem véletlenül másodvonalas a csapat: valami hiányzik ahhoz, hogy besorolhassuk őket az euro-power elsőligás várományosai közé – és ez nem az eredetiség hiányából fakad. Nem tudom, de valahogy úgy érzem, a dalok csak azért íródtak, hogy kihangsúlyozzák Conti virtuóz szellemidézését, az alkotói folyamatban tehát – illusztrisan – a nyúl viszi a vadászpuskát, és nem fordítva, ahogy igazából kellene. Elhallgatja az ember a felcsendülő dallamokat, melyek azonban nem képesek többre, mint az egyheti sztenderd popsláger, ráadásul a fiúk most mintha komolyabbra vették volna a figurát, és nem bolondoznak olyan sokat, amúgy cukormázas Helloween módra. Lehet, hogy a felbukkanó André Matos vendégszereplése, lehet, hogy a Luca rapszódiájához illő megfontoltabb, modorosabb szerep kényszerítette a fiúk fejéről levenni a bohócsipkát, az azonban biztos, hogy jobban állt nekik a bukfenc, mint a katonás díszmenet.

Mindezektől függetlenül az eposzi méretűvé duzzasztott – a lemez csak a sztori első fele, a duplázás másik része külön albumként fog megjelenni – erdei történet okozhat több örömteli pillanatot azoknak, akik csípik a német alapokon nyugvó, gyerekdalos refrénnel bíró, elképesztő adottságokkal megáldott énekessel terrorizáló, bocs, tenorizáló heavy metalt, mert most aztán alkalomhoz illően skandálhatják, hogy "aszondja": "nyuszi hopp, nyuszi hopp, máris egyet elkapott…".

Garael