Coldspell: Frozen Paradise (2013)

Coldspell_1.jpg

Kiadó:
Escape Music

Honlapok:
www.coldspell.se
facebook.com/pages/ColdSpell

Senki sem vádolhat azzal, hogy a rendelkezésünkre álló szerény eszközökkel nem támogatom a dallamos skandináv hard rock/heavy metal együtteseket. Bográcsból, merőkanállal habzsolom az olyan zenéket, mint a Treat (R.I.P.) vagy az Eclipse: fogós nóták, hiper dallamok, csúcs gitárszólók - a műfajon belül fel van vonultatva a teljes arzenál - a kézifegyverektől a nehéztüzérségig. Ebben a ligában rúgja a pöttyöst egy újkeletű öregfiúk csapat, akik nagyon korrektül nyomják ugyan, de a névválasztás ellenére azért távol vannak attól, hogy libabőrös bűbájt okozzanak nálunk.

Nyilván minden stílusnak megvan az élbolya, középmezőnye, és így tovább. Már a 2011-es albummal (Out From The Cold) kapcsolatban kifejeztem azon véleményemet, hogy a Coldspell Micke Larsson gitáros több mint kompetens hangszerkezelése és Niclas Swdentorp énekes tetszetős orgánuma ellenére is valahol a hátsó középmezőnyben küzd az ellenszéllel és a fáradékony izmokkal.

A "Frozen Paradise" megszólalásban talán még dögösebb, karcosabb elődjénél, de túl sok rajta a kényelmes (és egy idő után unalmas) középtempó, amiből az együttes - mint valami komfortzónából - nem szívesen lép ki. Még az e tekintetben ígéretesen kezdődő "On The Run" is meg-megtöri a nehezen összegyűjtött lendületet. Egyébként a hangkép is zavaró egy kicsit, mert a nyers gitár-sound mellett nagyon retrósan csilingelnek a billentyűk.

A Coldspell talán annyiban mégis találó névválasztás volt, hogy minden profizmusa ellenére valahogy mégsem tud  minket föltüzelni - többszöri hallgatás után is hidegen hagy bennünket. Esetleg ha többet vállalnának az olyan nótákból, mint pl. a "Soldier", amely ugyan nem sokkal kevésbé klisé, mint társai, de legalább változatosabb formát mutat. A stúdióban föl kellene pumpálniuk magukat pár raklap energiaitallal, hogy az öreguras középtempókban elsikkadó potenciál kitörhessen belőlük. Érdekes, hogy ezt éppen a Guns 'N Rosesosan lüktető bónusz nótában, a "Rise And Fall"-ban közelítik meg legjobban.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika