Kiadó:
Sensory Records

Honlap:
facebook.com/ProspektUK

Bezzeg, amikor én voltam Oxfordban, ezek a fiatal angolok még nem voltak sehol! Mondjuk az időm legjavát a Bodleian Könyvtárban töltöttem kutatással, de azért kifejezetten jól esett volna néha egy tehetséges helyi progresszív metál bandát meghallgatni valami jó kis helyi bárban. Eredetileg a Prospekt Lee Luland gitáros és Blake Richardson dobos instrumentális projektjeként indult, majd szereztek maguk mellé egy basszert és egy billentyűs énekest. Így teljes csapattá válva nekifoghattak a saját dalok szerzésének.

Hogy nem elveszett egy társaság, már abból is azonnal kiderül, hogy a Sensory Records gyakorlatilag minden előzmény nélkül szerződtette le őket. Ezek a huszonéves srácok mindent tudnak a hangszerről, a kisujjukban van az, amit a '90-es évek elején (mondjuk a Dream Theater "Images & Words" albumának megjelenésekor) még nagyon-nagyon kevesen tudtak. Ettől akkor durván seggre estünk és meg voltunk arról győződve, hogy soha senki nem csinálja utánuk. És tessék! Fölnőtt egy generáció, ahol ez a színvonal már belépő követelmény.

A bevezetőből nyilván egyértelmű, hogy progresszív metálról van szó, ráadásul a jobbik fajtából. Nem állítom, hogy nem bukkannak föl itt-ot Dream Theater és SymphonyX hatások, de van itt (főleg a dallamokban) egy jó adag Sun Caged is, meg egy kis modern, már-már djentes riffelés, ráadásul sikerült mindezt egy rájuk igazán jellemző egyveleggé alakítani.

Egyetlen kifogásom, hogy Richard Marshall billentyűsként nem domborít igazán, ráadásul a hangja is kevés ehhez a műfajhoz. Nagyon remélem, hogy Marshall mikrofon mögé állítása amolyan kényszermegoldás volt, s azóta is folyamatosan keresik a megfelelő frontembert. Lenne néhány ötletem... Mondjuk, ha egy Germán Pascual vagy Christian Palin kaliberű ember énekelne, még toplistás is lehetett volna a lemez...

Tartuffe