Töredelmesen bevallom, hogy a kezdeti bámulat és lelkesedés lecsengése után némileg telítődtem a Dragonforce-dalok hypersebességével, ezért az utóbbi néhány évben már nem nagyon követtem teljes mélységében és figyelemmel a zenekar körül történteket, noha azt tudtam, hogy az új énekes remek húzás volt, nekem hangban, dallamaiban is sokkal jobban bejön, mint a hajban erősebb, de hangszínében számomra nem igazán izgalmas régi dalnok.

Ha a vulkánszerűen kitörő lelkesedésem el is múlt, a szimpátiám azért megmaradt. Nyilvános fórumokon igyekeztem is őket megvédeni, mert egyszerűen lenyűgözően professzionális, amit produkálnak. Igen, a produkció a legmegfelelőbb szó, hiszen az ellentábor érve, hogy ezzel cirkuszban kéne fellépni, ha gitározás közben Hermann Li esetleg labdával is dekázna, mert ez pusztán kunszt és parasztvakítás, a zene pedig nem erről szól.

Én valahol a két világ közt ragadtam, mert érteni vélem a kritikákat, de ismerem azt az oldalt is, amelyik betegesen retteg a kimagasló hangszeres megnyilvánulásoktól, hosszú gitárszólóktól, merthogy az, ha mára már nem is szitokszó, de még valahol mindig kényelmetlen a többségnek. (Ugyanitt lásd: a degradáló sárkány és lovagmetál címkéket és bélyegeket, amit magára valamit is adó, komoly ember már nem hallgat.). Nekik ott a Foo Fighters, az indokolatlan hype netovábbja, én meg maradok a coming out-nál; valójában nem ragadtam a két világ között, nekem ide húz a szívem, ha fakult is a szerelem, még pislákol a láng, amin keresztül kell menni, nincs mese (Through The Fire And Flames…), Erről pedig ez a DVD győzött meg teljesen.

Mert mitől is kéne kényelmetlenül éreznem magam? Attól, hogy hat, zömében gyermekkora óta tudatosan zenei pályára készülő, képzett muzsikus a lehető legmagasabb színvonalon szórakoztat? Attól, hogy a folyamatosan intenzív színpadi mozgás ellenére mindannyian részt vállalnak a többszólamú kórusokból és a lehető legapróbb részletekig kidolgozott kompozíciókban, mind az ének, mind a brutálisan nehéz instrumentális és gitárrészeket mérnöki precizitással szólaltatják meg? (Nyilván volt utólagos editálás, de azon zenekarok, akik azt állítják, hogy nem volt, ott is volt, vagy ha mégsem, általában élvezhetetlenül szar is a végeredmény.)

Amitől leginkább lehetne fázni, jelesül, hogy végigtrappolnak rajtunk egy levegővel és szélsebesen, az sem következik be. Remekül és tempót tekintve kimondottan változatosan áll össze a setlist. A zenekar és a többezres japper rajongótábor interakciója is kiválóan működik. Marc Hudson énekes kérésére mindannyiszor engedelmesen és azonnal indul a circle-pit.

A kép tökéletes, ahogy az operatőri munka és a hang is. Régebben nem szerettem, hogy a koncertet megszakítják kisebb bejátszások, de lehet léptetni, így ez valójában nem lehet kifogás. Nem állítom, hogy egy őszinte "mea culpa" után begyűjtöm az elmaradt lemezeket, de ezt a DVD-t már nagyon sokszor végignéztem és végig is fogom, mert ez minőségi és nagybetűs SÁRKÁNY-METAL, amire büszkének lehet, sőt kell lenni, bár a mindenáron vintage-arcok továbbra se próbálkozzanak vele.

 Túrisas