Honlapok:
www.actworld.se
facebook.com/acttheband

Lehet, hogy ezt a bejegyzést egy enciklopédikus jellegű összefoglalással kellene kezdenem a svéd progresszív muzsika egyik igazi gyöngyszeméről, de úgy vagyok vele, hogy az A.C.T-ről már egyszer volt itt szó a legutóbbi "Circus Pandemonium" (2014) című lemezük kapcsán, másrészt a DVD anyaga önmagáért beszél, önmagában is simán megállja a helyét. Valószínűleg kevesen ismerik ezt a zenekart, jóllehet tömegeknek kellene vásárolni CD-iket, látogatniuk koncertjeiket – épp ezt az égbekiáltó igazságtalanságot próbálja szerény eszközeivel valamelyest orvosolni a DVD.

A svédországi Tryngében, 2014. június 6 és 8 között rögzített DVD abban az értelemben nem élő koncert, hogy közönség nélkül vették föl egy üres raktárépületben, de ettől a dolog még működik, sőt így a zenei és a képi anyag rögzítésére is jobban oda tudtak figyelni. Egy ideje már magam is azon gondolkodtam, hogy az olyan bandáknak, akik zseniálisak, de látványos, nagy koncertekre esélyük sincs, hiszen többnyire kis klubokban játszanak max. 50-100 ember előtt, csak így, ilyen könnyen kontrollálható körülmények között van esélyük igényes "élő" koncertfölvételekkel kedveskedni a rajongóknak. Hogy mennyire nélkülözniük kellett a "zeneipar" és a kiadók támogatását, az is mutatja, hogy a DVD magánkiadásban jelent meg, s ennek megfelelően elég nehezen beszerezhető. Ezt a nehézséget jómagam nem kis anyagi áldozattal tudtam föloldani, de megérte…

Az előadás kb. 90 perc és lényegében az együttes teljes karrierjére épül, miközben a legutóbbi lemez adja mintegy a keretét, s talán ezért van, hogy a DVD gyakorlatilag a Pandemonium és egyéb kis nyalánkságok címet kapta. Az A.C.T mindegyik, összesen öt lemezéből kapunk ízelítőt három-négy szám erejéig. A film fényképezése alapvetően elég művészire sikerült, s ez nem csak a furcsa kameramunkában nyilvánul meg, hanem a koncepcióhoz igazított rövid kisfilmekből, képi bevágásokból is érzékelhető. Kifejezett előnye ennek a fölvételnek, hogy kiderül belőle (amit már az audio-élmény alapján is sejthettünk), hogy itt vérprofi zenészek muzsikálnak, akik több hangszeren játszanak, és ha kell, élőben is produkálják azt a rétegzett vokális teljesítményt, összetett kórus-munkát, amit a stúdióban.

Senki ne várja, hogy itt füstgéppel, epikus háttérfestményekkel fölturbózott színpadkép és intenzív hajkorona pörgetés várja, az Andromeda dobosaként is ismert Thomas Lejon az egyetlen metál fazon, ráadásul a viking harcos kockás szoknyában-fajtából, a többiek zavarba ejtő kombinációjaként jelennek meg a túlkoros hipszter külsőnek és a lenyűgöző rockzenei kompetenciának. Az énekes, Herman Saming bubifrizurájával, sportcipőjével, rövidnadrágjával, bársonyzakójával és állandó ugrándozásával már-már a bicskanyitogató kategória, még szerencse, hogy hibátlanul énekel.

A koncert DVD mellett még találunk a dobozban egy másik korongot is, amelyen kb. két órában régi és új interjúkat, valamint egy "hogyan készült?" riportfilmet tekinthetünk meg. Ennek is megvannak a saját tanulságai, pl. betekintést nyerünk abba, miként lehetséges, hogy ennyi jó zenész és zenekar van skandináv országokban. Megtudjuk, hogy az A.C.T legénysége lényegében egy malmöi gimnázium tanulóiból verbuválódott, ráadásul úgy, hogy egy teljesen átlagos külvárosi középiskolában számunkra elképesztően pezsgő zenei élet folyt tehetséges bandák egész garmadával. Az sem elhanyagolható, hogy itt a fiatalok többsége nem az elektronikus hulladékot hallgatta, hanem a Tower Of Powertől kezdve a Genesisen át mindent, egészen a Dream Theaterig. Mondjuk az is nagy segítség, hogy arrafelé még egy átlagos kisvárosban is találunk minimum egy jól fölszerelt stúdiót pár tapasztalt hangmérnökkel.

Nem állítom, hogy ez a muzsika tömegeket képes megmozgatni, ahhoz túl igényes, változatos, összetett, sőt elvont – a haute couture zenei megfelelője. Még az átlag progresszív rock rajongóknak is olykor túlságosan csapongónak, játékosnak tűnhet, de van benne valami lebilincselő muzikalitás és – ami elég ritka – zenei humorérzék. Ahogy a zenekar tagjai fogalmaznak: szeretnek klisékkel ironizálni, játszadozni, hogy a végén valami egészen szokatlan szülessék meg belőle. Engem – mondanom sem kell – megvettek kilóra. Alighanem az év koncert DVD-je!

Tartuffe