Kiadó:
Rising Force Records

Honlap:
www.yngwiemalmsteen.com

Személy szerint Yngwie mestert a kortárs rockzene legnagyobb zsenijének/egyéniségének tartom. Nem csak forradalmi játékstílusa, de egész megjelenése, sőt még az a bizonyos sokszor és jogosan bírált "bad attitude" is ezt a képet erősíti, ebbe az irányba mutat. Ha megnézzük az Amerikában éppen most zajló "Generation Axe2 turné nem hivatalos felvételeit, nekem egyértelmű az üzenet; egymás mellett nyomják a jelenkor legnagyobb hatású gitárosai, mindenki saját, markáns stílusjegyekkel, de egyetlenegy ember a zabolátlanságával, teljes megjelenésével mindig kilóg a képből. Ő Yngwie. A többiek mindent tudnak a gitárról és saját stílust teremtettek, de akár különböző stílusban is képesek bármit eljátszani, míg ő csak egyetlen dolgot tud. Tud Yngwie lenni, de azt teljes átéléssel, és úgy, hogy a kezében estéről-estére, senki máshoz nem fogható módon és energiával felrobban a hangszer…..

Ez Yngwie. A '80-as évek eleje óta megy a saját, nem kicsit csökönyös és akarnok feje után, magasról leszarva az elvárásokat, a megújulási képtelenségére tett kritikusi megjegyzéseket. Mostanra valóban bezárta magát a saját világába és töredelmesen bevallom, hogy az utóbbi hat stúdiólemeze közül a két legutóbbi (Spellbound, Relentless) a többi "jórahallgatása" után is fennakadt a szűrőn (a névhez nem méltó fércmunkának tartom mind a kettőt), ami nem jelentette azt, hogy ne vártam volna lélegzetvisszafojtva az új megjelenést.

Itt a WOF, hallgatom sokadjára és fura kettősség van most bennem. A lemez nagy vonalakban tulajdonképpen azt hozza, amit várni lehetett a (természetesen saját) stúdiót közreműködő zenészektől és stúdiós szakemberektől megtisztító önfejű zsenitől. 100% Yngwie és önző "One Man Show" a szó legszorosabb értelmében. És ha valaki erre azt mondja, hogy akkor hallgassa is egyedül ő, azt is megértem, mert valahol jogos. De mégis… most valahogy nem érzem, hogy a fene, aki megette az egészet, hanem hallgatom a nekem tetsző jobb dalokat (kb. a lemez fele…), és azokat viszont nem tudom elégszer meghallgatni. Még az általa énekelt "Soldier" is napok óta oda-vissza megy a beépített magnómban, pedig érzem és tudom, hogy neki csak bluest szabad énekelni vagy semmit.

Amikor pedig elindul az utolsó "Nacht Music", akkor újra és újra átélem, amit 1986-ban is világosan láttam és éreztem a rádiót hallgatva, miután a "Lemezbörze helyett" című műsorban Göczey Zsuzsa leadta a teljes első lemezt; ez a svéd muzsikus örökre beírta nevét a világ halhatatlanjai közé….

Túrisas