Ritchie Blackmore –gitár, lant, tekerőlant
Candice Night- ének
The Minstrels

01. Intro
02. Cartouche
03. Queen for a Day
04. Under a Violet Moon
05. Minstrell Hall
06. Past Time With Good Company
07. Soldier of Fortune
08. Durch Den Wald Zum Bach Haus
09. Once In a Million Years
10. Mr. Peagram’s Morris and Sword
11. Home Again
12. Ghost of a Rose
13. Mond Tanz
14. Wind In The Willows
15. Willage On The Sand
16. Renaissance Fair
17. The Clock Ticks On
18. Loreley
19. All For One
20. Black Night
21. Dandelion Vine

Már az első BN lemez (Shadow Of The Moon) megjelenése után lehetett érezni, hogy az egykori Deep Purple gitáros legenda nem hirtelen ötlettől vezérelve döntött ezen, reneszánsz hangulattal átitatott (merthogy ez messze nem autentikus reneszánsz), historikus hangulatú zenei világ mellett. A bónusz DVD disc-en pedig ezt megerősítendő, egészen komoly ábrázattal vezeti elő, hogy voltaképpen mindig is ebben a zenei világban élt, és mintegy bizonyítva mondandóját elő is kapja a lantot, amin felhangzik a "Smoke On The Water" riffje, mint "reneszánsz" harmónia… Ezt látva és hallva persze nehéz komolynak maradni, mindenesetre igen csak csökkenti a Purple reunió valószínűségét. (Megnyugtatásul azért elárulom, hogy még Candice Night is hamarabb lesz Purple-gityós, mint Axel Rudi Pell. Aki cseppet is ért a gitározáshoz - a Purple management ilyen -, az tudja, hogy Rudi mester nincs felnőve a feladathoz, finoman szólva…)

Visszatérve Blackmore-hoz és kedves feleségéhez Candice Night-hoz, elérkezettnek látták az időt, hogy megjelentessenek egy koncert DVD-t, amelynek különlegességét az adja, hogy a turné helyszíneiként középkori várakat választottak. Ha ehhez hozzávesszük, hogy nem kevesen korhű ruhában voltak képesek elvonatozni, vagy kivillamosozni a városon keresztül az eseményre, elképzelhetjük, hogy milyen időutazásnak lehetünk részesei két órán keresztül. Vagy mégsem? A Blackmore’s Night kapcsán ugyanis mindig ott bujkál bennem a kisördög, hogy ez csak olcsó vásári bohóckodás, műreneszánsz körítéssel, ugyanakkor nem nagyon tudom kivonni magam a hatása alól, és azok közé tartozom, akik a fenntartásaikkal együtt igenis szeretik a BN zenéjét. Tudom, hogy VIII. Henrik szerezte "Past Time With Good Company" hogyan szólal meg egy autentikus zenekar előadásában, és hogyan, amikor a néhány száz évet kivonják belőle, és azt is elhiszem, amit egy ismerősöm mondott a zenekarral készített interjú után, hogy tudniillik "ennek a nőnek (C.N.) fogalma sincs a történelemről". A legtöbb érvet, hogy miért is műanyag a banda, többé-kevésbé tehát osztom is, és mégis; a BN dalai, néhány techno-s förtelmet leszámítva, tetszenek, az első, pazar kiállítású koncert DVD-jük pedig gyakori vendég a lejátszóban, sőt mi több, már elhatároztam, hogy a kislányom is ezúton fog beavatást nyerni a rockzenébe, Halász Jutka "almaszószával" paralel.

A koncert helyszíne tehát egy középkori vár (Burg Veldenstein), ahol a show kezdeteként csuklyás roady-k fáklyákat gyújtanak meg a színpadon, majd előlép a Mester egy, csak rá jellemző dallamvilágú szólóval, mindezt torzított, elektromos lanton… Mondom, ha túltette magát ezeken az ember, élvezni fogja, szavam rá!

Candice Night megjelenésének és hangjának van egy végtelenül kedves, tiszta bája, bár Amerikában élt barátom szerint tipikus felületes amerikai nő. (De jó, hogy mindig van ellenérv, ha a BN-ról van szó!) No, mindegy! Nekem nagyon bejön az előadásmódja, végig leköti az embert, sőt még azt sem érzem istenkáromlásnak, amikor a "Soldier of Fortune" is elhangzik tolmácsolásában. Van persze határa annak, amikor valaki nő létére mazsolázgat a Purple életműből, de amikor ide érkeznénk (Black Night) a basszusgitáros csóka átveszi a mikrofont, Blackmore pedig felkapja a Stratocastert és helyére kerülnek a dolgok. Ez már a koncert vége, amíg ide elérkezünk megismerhetjük a BN világát, a legnagyobb sikerein keresztül, a két főszereplőn kívül, nagyon ügyes hangszeresek kíséretében. A vár adta természetes háttér, valamint a középkorira vett színpadkép miatt, mintha inkább színházi előadást látnánk, mintsem koncertet, de ez egyáltalán nem baj. A közönség végig nagyon élvezi a műsort, egy igazi nagy család benyomását keltik, ami megintcsak az őszinteségük mellett szól. Ráadásul a koncert után a "keménymag" és a házaspár a kocsmában ugyanúgy folytatja jókedvűen, felszabadultan, mint a színpadon.

A koncert mellet van egy "bonus material"-t tartalmazó disc is, amelyen érdekes dolgokat mesélnek a barátok és a duó maga is, ráadásul az is kiderül, hogy Blackmore is csúnyán mellé tud nyúlni a gitáron, ha kevésbé koncentrál. Aztán még láthatunk egy play-back-es fellépést egy német showműsorból, ahol Blackmore egy strandon(!), napszemüvegben(!) és fekete középkori gúnyában, kétlábbal tiporja saját nimbuszát és múltját, bele a strandhomokba, a fürdőrucis, bajszos, német középkorúak látható örömére. Mr. Blackmore! Van az a pénz…??? A kép és hangminőség (DD 5.1, Stereo) egyebekben kiváló, de ez el is várható egy ilyen, kiállításában is szépen sikerült anyagtól.