Vision Divine: The Perfect Machine (2005)


Rockzenekedvelő barátaimmal rendszeresen eszmét cserélünk arról, hogy a mai zenei dömpinggel, egy átlagos rajongónak lehetetlen lépést tartani. Ez egyrészről jó, mert a szűk piacon a minőségre élénkítő hatással bír, másrészről rossz, mert az olyan csapatok, mint pl.a Vision Divine, a jó produkció, az erős dalok, a zenei felkészültség ellenére, jóesetben is csak a rockzenei színtér margóján tudnak pozíciót fogni.

Hála Istenek az olasz srácok nem lettek mindettől szárnyaszegettek, igazi mediterrán játékossággal nyomják a  melodikus prog/power metalt, negyedik lemezüket és egy DVD-t is megjelentetve. A bemutatkozó album elsősorban azért kapott némi hírverést, mert Fabio Leone (Rhapsody) ruccant át kisegíteni énekesfronton a földijeit. Ez történelem, hiszen mára Michele Luppi személyében, Fabio-nál lényegesen jobb adottságokkal rendelkező énekesük van, élmény a teljesítményét hallgatni. A másik "ismerős" az ex-Labyrinth  gityós, Olaf Thorsen, jellegzetes gitározása szintén a lemez erőssége. A korábbi korongokhoz képest valamivel visszafogottabb lett a hangszeres tündöklés, ezúttal nincs instrumentalizmus, viszont jól megírt, gazdagon vokálozott nóták szép számmal akadnak, és ahol a klaviatúrát, vagy a fogólapot koptatják a lóhajú taljánok az ő kezeikkel, ott azért érdemes fülelni.

Nem fogja a lemez a világot kifordítani a sarkából, még a rockmagazinok sem borulnak majd le a Tőkéletes Gép előtt, de azért ez egy nagyon korrekt munka, és kár, hogy csak kevés emberhez jut majd el (legálisan).

Túrisas

(A cikk eredetileg a Rockinform 139. számában jelent meg.)
Címkék: lemezkritika