A legutóbbi IE anyag, a Glorious Burden, annak is leginkább a nagyzenekarral rögzített Gettysburg tétele meggyőzött arról, hogy a Priestből a (felemásra sikerült) reunió miatt kiebrudalt Tim Owens tökéletes pótlása a régi énekes, Matt Barlownak. A minden szempontból igényes és nagyszabású alkotás nagyon nagy kedvencem lett, ezért is történhetett meg, hogy első döbbenetemben lefejeltem a klaviatúrát, amikor a Neten megpillantottam az új lemezt felvezető Ten Thousand Strong idétlen, elfuserált klipjét.

A felfokozott várakozást lelohasztó végső döfést pedig a lemezborító adta meg, amelyen első pillantásra, egy rettenet japán rajzfilm-figura inzultál békés télűző mohácsi busókat a piramisok tövében. Istenem, mi történt?! Csak a sokk utáni alapos szemrevételezéssel fedeztem fel, hogy a lemez a borítógrafikát tekintve is jogutódja kíván lenni az 1998-as Something Wicked This Way Comes klasszikusnak. Ez nem sikerült, viszont nagyon elszúrták.

A nagy áttörést hozó lemezen szereplő Something Wicked Trilogy sztorija kerül ezúttal fokozatos kibontásra. A gyengécske történet úgy indul, hogy a nagyon messzi múltban a világegyetem Nagy Építészének közvetlen leszármazottai kerítik hatalmukba a Földet…

A zene viszont nagyságrendekkel jobb a kerettörténetnél, ami persze önmagában még nem nagy bravúr. Az alapot ezúttal is a pengeéles és precíz Schaffer-riffelés jelenti, amire Ripper Owens tüdeje igyekszik ráncmentesen ráfeszülni. Rendben is lenne a dolog, ha ezt végig olyan színvonalon sikerülne megoldani, mint azt a fretless basszust is felvonultató csodálatos "The Clouding-ban", vagy pl. a himnikus "When Star Collide"-ban teszik. Elkeseredni nem kell, végül is kaptunk egy jellegzetes IE anyagot, néhány remek pillanattal, de – érzésem szerint – többnyire rutinból megoldva.

A Glorious Burden összeszedettségével és összességében erősebb dalaival viszont egy jobb formában lévő zenekart mutatott.

Túrisas

(A cikk eredetileg a Rockinform 153. számában jelent meg.)