Andre Matos a brazil Angra, majd onnan kilépve a Sha(a)man kiváló adottságú énekeseként lehet ismerős. Az Angra minőségi prog/speed/power metalja igazából soha nem kapta meg azt az elismerést, amit megérdemelt volna, pedig túlzás nélkül állítható, hogy stílusában a világ egyik legnívósabb  alakulata. Elképesztő tudású muzsikusok és dalszerzők alkották  (sőt alkotják ma is) a csapatot, ezt az is bizonyítja, hogy az Angra kötelékeiből kilépők mind becsülettel megállták a helyüket saját zenekaraikkal is. Még legutóbb a Shaman-ban magára hagyott Ricardo Confessori, ex-Angra ütős is olyan ütős anyagot készített iziben összetrombitált haverjaival, hogy tényleg nem érhette szó a ház elejét.

Matos felkészültségét illetően ejtsünk szót arról, hogy végzettségét tekintve karnagy, ami feltételezi és megmagyarázza a klasszikus zenéhez való vonzódását és alapos ismeretét, egyben garancia arra, hogy akármilyen fércmunkához nem adhatja a nevét. Nagyon nem csinál mást, mint eddigi zenekaraiban, de miért is tenné? Süt a zenei profizmus és igényesség a kompozíciókból, a társai is mind az átlagból messze kimagaslóan teljesítenek. A Codex kapcsán írtam le azt, amit most Andre Matos kapcsán is csak megismételni tudok; szakmai szemmel nézve a melodikus prog/speed/power műfajt ennél magasabb színvonalon nem nagyon lehet művelni, innentől kezdve pedig mindenki maga dönti el, megérintik, rabul ejtik, untatják, esetleg halálra idegesítik a dalok.

Túrisas

(A cikk eredetileg a Rockinform 157. számában jelent meg.)