A svéd-magyar nyelvrokonság perdöntő bizonyítékán túl sok minden érdekességet tartogat számunkra a skandináv csapat. Kiderül pl., hogy azért arrafelé sem mindenki göteborgi fémben, vagy strato-klónban, illetőleg ezek alfajaiban nyomul. A Bokor zenei gondolkodása - saját bevallásuk szerint - a country-tól a death metalig öleli föl a különböző stílusokat, amit persze nem úgy kell elképzelni, mintha Johnnny Cash egyszer csak megszólalna Chris Barnes (Cannibal Corpse, Six Feet Under) hangján. Egy zenei szintézisről van szó, ami végeredményben egyértelműen metal, de átszövik a zenét olyan hangulatok, amelyeknek köszönhetően kategorizálhatatlan lesz a végeredmény. Szerencsére mozognak még néhányan efféle zenei skatulyákon túli világban, így nekik köszönhetően a Bokor sem ússza meg, hogy valahová mégiscsak besorolódjon. Tehát aki vonzódik a Tool, Opeth, esetleg Mastodon fémjelezte borult világhoz, próbálkozzon nyugodtan. A Bokor igazán egyikre sem hasonlít, mégis hasonlít mindegyikre. Érthető vagyok?  Nem baj, nekem sem volt könnyű megemészteni őket, de azt egy percig sem tagadom, hogy még így is ezerszer jobban esett, mint a Stormwarrior röhejesen paneles tucatprodukcióját végigkínlódni.

A Convert Into nóta, azzal a végtelenül feelinges szólóval (wah-wah rules!) pedig egyenesen a nap fénypontját jelentette! 

Rossz hír viszont, hogy a svédek mégsem rokonaink. A "bokor" a vudu vallásban használatos kifejezés.  Kár.

Túrisas

(A cikk eredetileg a Rockinform 157. számában jelent meg.)