Egyrészről elismerés és tisztelet mindenkinek, aki idejét, pénzét, kreativitását egy metal zenekar fenntartásába és működtetésébe öli ma Magyarországon, másrészről meg igenis szükséges, hogy nem elfogultan, a jobbítás szándékával, de őszintén, és objektivitásra törekedve tartsunk néha szakmai tükröt a produkciók elé.

A Cross Borns a fantasy metal hazai zászlóvivője, egy gyönyörű kiállítású, maratoni hosszúságú anyagban foglalta össze első 10 évét. A régi dalokat újra felvéve, friss hangzással hallhatjuk, de a lemez címadója új szerzemény, sőt gesztusként szerepel egy-egy CB feldolgozással az Agregátor és a Skinner’s Cage is. Erre mondják, hogy rajongóbarát, és több mint tisztességes hozzáállás.

A zenét illetően sajnos nem lehetek ennyire lelkes. A Tolkien teremtette világból táplálkozó fantasy-metal minőségi megszólaltatásának úgymond szakmai minimumaként határozható meg a történeteket hitelesen elmesélő/eljátszó karizmatikus énekes és kiemelkedő vokális teljesítmény, a színes fantáziavilágot a rockzene nyelvére lefordító izgalmas hangszerelés és bombasztikus megszólalás. Idézzük fel magunkban a Blind Guardian-t, vagy a Rhapsody-t, de hogy ne legyünk teljesen igazságtalanok, akár a szinte nevesincs Timeless Miracle, vagy Dark Moor zenekarokat. Mi maradna belőlük, ha az említett összetevőket eltávolítanánk a zenéjükből? Szinte csak az üres próbaterem. Sajnos a CB ezen összetevőket nem, vagy csak kivonatosan láttatja kompozícióiban. Somlói Ferencnek, akit egyébként emberként nagyra tartok  az elköteleződése miatt, hangszíne és hangterjedelme a választott stílushoz nem elégséges, a hangszerelés többnyire kimerül az elektromos és akusztikus gitárhangszínek ötlettelen, kevés zeneiséggel átitatott váltakozásában, ami két és fél órában már az emberi tűrőképesség határán mozog, ráadásul újra felvéve is fakó, dinamikátlan a megszólalás.

Mindannyiunk örömére vannak már kiemelkedő zenekaraink, akik minőségben semmiben sem maradnak le a nemzetközi élvonaltól, így nem indokolható, hogy a magyar muzsikusokat csupán patriotizmusból hímes tojásként kezeljük.

A CB-ért továbbra is szorítok, de ezt most még stílusában sereghajtóként értékelem. Meglátásom szerint kellene a csapatba egy, a stílust ismerő és szerető igazi Zenész, aki kicsit gatyába rázná az egyelőre nem működőképes zenei ötleteket.

Túrisas

(A cikk eredetileg a Rockinform 157. számában jelent meg.)