Kiadó:
InsideOut

Releváns honlapok:
www.dominici.com
www.myspace.com/charliedominicimusic
www.solidvision.org
www.myspace.com/solidvision
www.brianmaillard.com
www.myspace.com/brianmaillard



Zenészek:

Charlie Dominici - ének
Brian Maillard - gitár
Yan Maillard - dobok
Americo Rigoldi - billentyűk
Erik Atzeni - bőgő

Nos, először a zenéről! Ez a dolog könnyebbik része, pl. mert egy pár elcsépelt, de annál találóbb jelzős szerkezettel elintézhető: halál pontos és vér profi. De tényleg! A Dominici köré verbuvált olasz-svájci zenész társulat Solid Vision néven már sikeresen bizonyított. Most is a 2006-os "The Hurricane" című korongjukat pörgetem és egyre azon tűnődöm, miért kell egy kirúgott Dream Theater tag vitatható renoméja ahhoz, hogy a világ fölfigyeljen rájuk. A banda szíve-lelke mellesleg a svájci Maillard testvérpár; az egyik a bőröket üti, a másik a húrokat nyüstöli (csakúgy, mint Truls és Mats Haugen a Circus Maximus-ban, vagy Vinnie Paul és "Dimebag" Darrell Abbott (R.I.P.) annak idején a Panterában). A "Part 3" zeneileg - ha lehet - még erősebb, mint a trilógia előző része. Egyértelműen vastagabbra van véve a hangzás, talán egy kicsit túl vastagra is, mert a ritmusszekció - főleg a lábdob - szerintem enyhén túl lett vezérelve. Ezen kívül azonban egyszerűen nem lehet fogást találni rajta.

Most pedig az énekesről! Egy korábbi írásomban már utaltam arra, hogy a Dream Theater annak idején joggal kötött útilaput Dominici talpára. Ezt a meggyőződésemet (szimpatikus viselkedése és a magyar kapcsolat ellenére) a legutóbbi budapesti Dream Theater koncert előtt mutatott élő vokális teljesítménye is megerősítette. Elnézést kérek a fanatikus Dominici rajongóktól (tudom, hogy vannak ilyenek), de én nagyon meghallgatnám ezeket a dalokat mondjuk D.C. Cooper-rel vagy Corey Brown-nal (Magnitude 9)! Persze nehéz megítélni, hogy Dominici tulajdonképpen mennyit tesz hozzá ehhez a zenéhez (a szerzők között minden dalnál föl van tüntetve), és a "Part 3" nótáinak dallamvezetése kétségkívül direktebbre sikerült, Dominici hangfekvéséhez jobban illő.

A nóták közül mindenképpen külön méltatásra érdemes pl. a lemezt záró "Genesis", amelynek első 5 perce igazi instrumentális "metálorgia". Az album fénypontja véleményem szerint a kifejezetten fülbemászó "Revelation", és bár Dominicinek általában nem állnak jól a lírák, a "So Help Me God" egy kimondottan jól sikerült képviselője a műfajnak. A progresszivisták szaladjanak, és szerezzék be gyorsan az albumot!

Taruffe