Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Pagan's Mind, Brainstorm koncertbeszámoló (Avalon Club, Bp., 2008. március 22.)

2008.03.23. 13:05 | Dionysos | Szólj hozzá!

Amint a cím is jelzi, ebben a beszámolóban az Avalon Club "Húsvéti Metál Vihar" fesztiváljának számos föllépője közül a 3 hete közösen turnézó Pagan's Mind-ra és Brainstorm-ra fogok összpontosítani. Ezzel nem a többi csapatot kívánom minősíteni, de én jobban szerettem volna (különösen a kicsit szerencsétlen időzítés miatt), ha csak ez a két "fő" banda lép föl. Akkor talán a Pagan's Mind kb. 50 perces műsora is hosszabb lett volna, és a sokföllépős fesztiválokra oly jellemző gyenge hangzásra se kellene most kényszerű utalást tennem.

Volt némi kavarás a programban szereplő csapatok sorrendjét illetően. Szerintem indokolatlanul (bár kétségkívül elfogult vagyok a norvég "Pogányok" javára) a Sabaton beékelődött a Pagan's Mind és a Brainstorm közé, majd megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a Moby Dick avanzsált az este fő attrakciójává. Hosszú fejtörés után sem találok jobb kifejezést erre, mint hogy elképesztően antiklimaktikus volt a Moby Dick-et a Brainstorm brilliáns előadása után hallgatni.

A Sabaton-ról azért - szőrmentén - érdemes néhány szót ejteni. Ez a tesztoszterontól duzzadó svéd csapat amolyan közönségénekeltetős katona-metált játszik, egy jókora adag Nightwish és Manowar beütéssel. Bár két gitáros is volt, hiányoltam a szépen kidolgozott, nagyívű szólókat. Amennyire meg lehetett állapítani, nem a képesség hiányzott... Így élőben ez a zene kifejezetten szórakoztató volt, s ehhez nagyban hozzájárult a kiváló hangulat, ami egyaránt volt köszönhető a lelkes közönségnek és az erősen maszkulin műfajhoz méltó, bámulatosan erőteljes előadásmódnak. Skandináviában nagyon értenek a fogós refrénekhez, és a Sabaton harcos vikingjei a kórusok tekintetében is jól teljesítettek.


Már türelmetlenül vártam a Pagan's Mind első hazai föllépését és némi csalódással vettem tudomásul, hogy a csapat a körülmények miatt egy rövidke programmal állt elő, ami természetesen elsősorban az új, "God's Equation" című lemezre összpontosított. A sajnálatos technikai természetű problémák és Jorn Viggo Lofstad érezhetően feszült hangulata ellenére a csapat hozta, ami elvárható tőle: feszes, finomságokkal megfejelt fémzene ez a legjavából! Éppoly súlyos, mint a banda tagjai. Remélem, egyszer eltévednek még errefelé egy lényegesen földúsított szetlistával (mondjuk, a Circus Maximus illusztris társaságában). Nils K. Rue, akinek a torkában egyébként emberfölötti erő lakozik, már a koncert elején elnézést kért a hangosítás körüli bonyodalmak miatt, a szálfa termetű Jorn-nak pedig (akinek a kezében a Music Man gitár szinte komikusan kicsinek tűnt) hangszert kellett cserélnie az "Atomic Firelight" közepén. A koncert után röviden sikerült elbeszélgetnem Jorn-nal, aki sűrű elnézések közepette elmagyarázta, hogy az első szám alatt gyakorlatilag megsüketült a jobb fülére, s ez azután erősen rányomta bélyegét a hangulatára. Nem baj, fiúk, majd legközelebb! Én így is nagyon jól szórakoztam, és hálásan bólogattam a nagy kedvencek: a "United Alliance" és a "Through Osiris' Eyes" hallatán.


Ami a Brainstorm előadását illeti ... nem is tudom, hogyan foglalhatnám szavakba ezt a fölszabadult, nagyszerű játékot! Miután a Brainstorm és az ezúttal valóban remek magyar közönség között nyilvánvalóan kölcsönös a szimpátia, s mivel ez a buli volt a turné záró állomása, szerencsére jócskán volt részünk kisebb-nagyobb meglepikben. Ebbe beletartozik pl. Steinar Krokmo, a Pagan's Mind súlyos és "enyhén" ittas basszerének rövid, ámde annál provokatívabb "tánca" a szinpadon kifestett szemmel és egy szál alsóruciban! Egy adott pillanatban a német power csapat technikusai is fölvonultak gitárral a nyakban egy kis szinkron-testmozgásra. De nem is ezek az epizódok tették varázslatossá az estét, hanem elsősorban Andy B. Franck felejthetetlen teljesítménye, s itt nem is csak a hibátlan, bika énekre gondolok, hanem arra, amilyen közvetlenséggel, energiával, profizmussal levezényelte a koncertet. Andy egyértelműen a "szakma" egyik legjobb frontembere, a szakos közönség szinte megigézve követi minden mozdulatát.

A kedvenc meglepim talán az volt, hogy a Brainstorm ezúttal 3 gitárossal lépett föl (asszem ilyet még csak Iron Maiden koncerten láttam), mivel csatlakozott hozzájuk az ex-Primal Fear-es Tom Naumann. Nagyon jót tett a csapatnak Tom ízes, technikailag egyértelműen cizelláltabb játéka. Vajha ebből hosszútávú együttműködés kerekedne! Nem érdemes, és nem is lehet egyes nótákat kiemelni. Így utólag merengve is csak arra emlékszem, hogy a "húsvéti nyuszi" közel másfél óra 100 százalékosan "vegytiszta" power metállal ajándékozott meg, ami úgy telt el, mintha csak néhány perc lett volna. Persze az emelkedett hangulatomhoz némileg az is hozzájárult, hogy az egyik nótát Jorn Viggo Lofstad-dal a jobbomon csápoltam végig.

Summa summarum: annak ellenére, hogy az előbb említett bárdistához hasonlóan én is szenvedtem némi halláskárosulást, életem egyik legjobb koncertje volt ez, igazi örömjáték; nem is nagyon tudok mást mondani: "Fire Walk With Meeeeeeeeeeee!!!"

Tartuffe

Címkék: koncertbeszámoló

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr4393348

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.