Talán '84 körül lehetett, hogy Trabanttal jövünk haza valamelyik rokontól, bátyám vezet, az "autó" hátsó ülésén pedig elfektetve az új NEC kazettás magnó, amiből az akkori kedvenc szól: MSG "One Night At Budokan". Olyan hatással van rám az "On And On" második, hosszabb dallamos szólója, hogy az a pár perc egy életre velem marad. Akkor ér éppen véget a dal, amikor hazaérkezünk...

Igen, ez a néhány, azóta sem felejtett pillanat, és utána persze sok-sok óra még, amit Schenker gitárjátékát csodálva töltöttem, legmeghatározóbb zenei élményeim közé tartozik. Érdekes, hogy - bár a szakmában a legtöbb rockgitáros a legfontosabb hatásai között emlegeti - Schenker népszerűsége, az 50 éves karrier, a 60+(!) lemezes diszkográfia, a sajátosan dallamos és egyben virtuóz gitárjáték, sőt a számtalan általa írt rock-klasszikus (az Iron Maiden koncertek intrója a mai napig pl. a "Doctor Doctor") ellenére valahogy nem nőtt az egekig.

Az első Scorpions albumon (1972) még ott van a tesó, Rudolf mellett, majd úgy érzi, hogy neki inkább önmegvalósítani kell, meg is teszi, szinte kölyökként csatlakozik az angol UFO zenekarhoz, ahol többek között vele veszik fel a minden idők legjobb koncertlemezei között jegyzett "Strangers In The Night" albumot, játékát meg- és elismeri a világ, még Ozzy is felkéri, hogy legyen Randy utódja a fölfoghatatlan tragédia után. Nem is nagyon ismerünk más gitárost, aki Ozzy megkeresését visszautasította volna, Schenker simán megteszi. Ezzel párhuzamosan folyamatosan drog- és alkoholproblémákkal küzd, hol jobb, hol rosszabb formában bukkan fel karrierje során...

Most hál' Istennek végre nálunk is felbukkant! A sok külföldivel együtt lehettünk talán néhány száznyian, pedig egy '86-os Scorpions előzenekarosdit, valamint egy kb. 20 éve, érdeklődés hiányában visszamondott pesti bulit (eszem megáll!) leszámítva, ez volt az első Schenker koncert idehaza. A győri Olimpiai Sportpark ráadásul ideális koncerthelyszín. Akit nem zavar, hogy ülni kell (engem nagyon nem), az teljes koncertélményt kap. Mindenhonnan remekül lehetett látni, felállva és oldalról megközelítve a színpadot pedig jó fotókat is sikerült készíteni. A hangzás is arányos, egyenesen remek volt.

Schenker életművét én tokkal-vonóval csípem, nincs olyan kisiklása, amit ne hallgatnék szívesen, de a kedvencem a McAuley-Schenker Group glam rock időszaka. Ekkor voltak számomra a legjobb dalai, szólói (Save Yourself!), noha készségesen elismerem, hogy nem ekkor születtek az általánosan ismert és elfogadott klasszikusai. McAuley volt a legjobb énekese is, így nagyon kedvemre való volt, hogy az 50 éves pályáját vele kívánta felidézni. Ehhez képest némi csalódást jelentett, hogy a három vele készült lemez dalai ezúttal meglepetésemre kimaradtak, amitől még persze a setlist önmagában nagyon is erős volt, telis-tele klasszikussal.

A jövőre a hetvenet betöltő Schenker minden értelemben remek formában volt, láthatóan élvezte a bulit és láthatóan nagyon szereti a hangszerét, bár talán túlságosan is le van fogyva, győri tartózkodása alatt pedig végig fekete maszkot viselt. És sálat... Utóbbin talán azért annyira nem lepődünk meg, hiszen a mostanában kötelező színpadi szőrkucsmája hasonlóan nehezen értelmezhető ruhadarab. Michael jól tűri a meleget, jöhetne hozzánk aratni...

Nem volt üresjárat, McAuley csak felkonferálta a következő dalt és máris szólt tovább a rock, közel két órán keresztül. Igen, az "On And On" második szólója alatt pedig kirázott a hideg, eszembe jutott a Trabant, a NEC magnó, és hogy ez a dal tulajdonképpen végigkísérte az életem, most pedig negyven év elteltével élőben is hallhatom. A régóta vele játszó Steve Mann (gitár/billentyű) és a ritmusszekció tette a dolgát, Robin pedig hibátlanul énekelt, de attól én még végig szinte csak Misit figyeltem, szerencsére ezt egészen közelről tehettem.

Érdekes adalék, hogy feltűnt, az amúgy szokatlanul korán eljátszott "Doctor Doctor" alatt Robin és Michael is kinéz, kimosolyog a polgármesterre, ezért a végén megkérdeztem tőle, van-e köze esetleg a koncert létrejöttéhez. Dézsi Csaba, akiről amúgy közismert, hogy igazi metalhead, mindezt nem cáfolta, közben sokat sejtetően mosolygott és annyit kérdezett: "Szerinted?" Megköszöntem neki is a bulit, majd néhány szót váltottunk. Elmondtam, hogy mi Hódmezővásárhelyről jöttünk, ami nyilván érdekelte, hiszen politikailag szintén érdekes terep. Innentől gyorsan kiderült, hogy nem feltétlen gondolkodunk hasonlóan politikai kérdésekben. Ennek ellenére mindent elkövetett, hogy segítsen aláírattatni a nálam lévő CD-ket, majd miután ez nem sikerült, a feleségétől kért el egy borítékot, amiből kihúzott egy előző nap készült dedikált fotót és nekem adta. Ezúton is köszönöm!

A politikai megosztottságot érdemes lenne nálunk rockkal gyógyíttatni. Lám, legyőzi, itt a példa. Akut a helyzet, itt csak emelt dózis segíthet. De megpróbálni azért meg kellene...