Rage: Carved In Stone (2008)


A Peter "Peavy" Wagner vezette német zenekar már a nyolcvanas években is tényező volt. Minden kiadványukban érezhető volt a leginkább Wagner sajátos dallamvilágának köszönhető, egyedi, karakteres Rage-íz, de azok után, hogy néhány éve Victor Smolski és Mike Terrana csatlakozásával trióvá fogytak, szisztematikusan megkezdték a hasonló paraméterekkel rendelkező zenekarok nagyrészét porig alázni, amelynek legutolsó állomása, mintegy kegyelemdöfésként az előző, nagyzenekarral rögzített Speak Of The Dead lemez volt. Ilyen gyilkos hangzás (színpadon is!) még ott is csak elvétve fordul elő, ahol 5-6 zenész felel a megszólalásért, és akkor még nem beszéltünk a zenei és zeneszerzői tehetségről.

A CIS koncepciója ezúttal más, de egyértelmű: a komplex tételek és a Lingua Mortis nagyzenekar kivonása után egyszerű nótaszerkezetekkel (verse/verse/refrén/szóló/verze) töltött power-gránátokkal úgy megszórni a harcteret, hogy annak gyors és föltétel nélküli kapituláció legyen a vége. Nincs mese, halálos, azonnal meg is adtam magam. Egyszerűségről írtam, de óva intek minden gitárost, ha úgy akarja leszedegetni a zenei alapokat, hogy egyébként rossz a kudarctűrő képessége. Alacsony frusztrációs tolerancia esetén, ha nem akarunk tehetetlenségünkben hangszert törni, inkább bízzuk a "dagadt ruhát" másra, jelesül Smolski mesterre, aki ismételten olyat domborít, hogy abból szükségszerűen fogalmazódik meg a városomnak, illetve a világnak (urbi et orbi) szóló üzenetem (lassan mondom, hogy mindenki megértse): S m o l s k i  a  v i l ág  l e g j o b b j a i  k ö z ö t t   v a n!

Terrana ugyan távozott, aminek nem is nagyon örülök, de azért az új srác, André Hilgers sem most fejezte be dobszakon az első, előkészítő félévet, tehát nem, vagy esetleg alig okoz érezhető minőségbeli romlást a csere. Semmi cicó, "csak" 10 darab óriási, együtténeklős, power-metal nóta. A limitált CD-hez pedig még ráadásul nagyvonalúan hozzácsapták bónuszként a tavalyi, nagyzenekaros Wacken-i koncertet. Egy hét múlva kötelező megnézni a pesti koncertet. Értve vagyok?

Túrisas
Címkék: lemezkritika