Ha már a White Lion kapcsán felmerült a hitelesség, e tárgy- körben iránymutatóak lehetnek a Rob Halford ciklusok is:

1973-1993:  100% metal god (Judas Priest)
1993-1998:  a JP kanonizált megszólalásával telítődő, új utakat kereső rocker (Fight)
1998-2000: tollboás, (kék)Osztrigás Mici, lakkozott körmű "más"  (Two)
2000-2008:    100% metal god (Halford/Judas Priest)
2008 - :   a JP kanonizált megszólalásával telítődő, új utakat kereső rocker (Judas Priest-Nostradamus 2008)
2010?        ....na nem!  Ez rossz vicc, nem történhet meg mégegyszer!

Úgyhogy bármilyen is lett a Nostradamus, vagy maradjon itt, vagy hagyja ki a következő ciklust és legyen csak szimplán újra metal god.

Merthogy a Nostradamus fogadtatása enyhén szólva sem egyértelmű.  A várva-várt visszatérő Angel of Retribution nem igazán szólt nagyot, ezért (vagy nem ezért, de mindegy) a nem agyonárnyalt és összetett zeneiségéről híres banda ezúttal kockáztatott. Egy olyan vállalkozásba fogott, ami a JP eddig egydimenziós zenei világában abszolút forradalminak,  a rock/metal teljes palettáját nézve viszont lerágott csontnak bizonyult.

Az, hogy az elmúlt években számolatlanul születtek a nagyszabású, valamint annak szánt rockoperák, az egy dolog, de a drága emlékű Nostradamusról miért kell a sokadik bőrt lenyúzni, tényleg nem értem.  Hogy mit érezhetett a szegény mester, amikor kristálygömbjében előre látta a metal csapatoknál tomboló kultuszát, jól mutatja következő négysorosa:

"Kik e verseket olvassák, vizsgálják meg mindet jól,
Ne foglalkozzék velük a közönséges, tudatlan nép.
Minden asztrológus, buta és barbár maradjon tőlük távol,
Ki másképp tesz, méltán illeti az 'elvetemült' név."
(Nostradamus: IV. centuria záróverse)

Én azért nem tartom tudatlannak és elvetemültnek a rock/metal muzsikusokat, és példának okáért a Kotzev féle (másik) Nostradamus opera is több mint jól sikerült, de annyi minden más megénekelni való van még a világban a tudós életművén kívül. Ám ha a Judas Priest ezt akarta, lelke rajta, úgyis a zene a lényeg.

Az egyik tábor szerint a JP zenei világa nem oly röghöz kötött, mint azt sokan gondolják. A Priest néha kockáztatott (aki hozzám hasonló vén róka, az emlékszik arra, hogy a gitárszintis Turbo lemezük, hogy nyitogatta ki a bicskákat a kezekben és verte kifelé a biztosítékokat a rockszcénában anno.), ami akkor és ott meglepő volt, de az idő mindig őket igazolta. A Turbo Lover is megállja a helyét az életműben, még akkor is, ha a cím a '98-2000-ig tartó ciklusban feltárt szexuális preferenciák ismeretében kap némi kesernyés utóízt...

Ezúttal is ez történt. Egy teljesen új megközelítés, rengeteg zenei hangulattal, billentyűvel, orkesztrális résszel és kevés metal god sikollyal, valamint barázdabillegetéssel kísért kvinttologatással, ami ennek ellenére maradt Judas Priest. Szépen lassan beérő remekmű, aki időt hagy neki, és nem a folyamatos döngölést hiányolja, idővel kincsre lel.

A másik oldal szerint skandallum, a Judas Priest védjegyek mellőzése megbocsáthatatlan. Egy csapat, amelyik megírta a Painkillert, ne akarjon művészkedni, jönni itt nekünk a nylon húros gitárokkal, meg hangulatokkal trükközni, hanem 18 év elvesztegetett idő után (Painkiller-1990) végre üljön a fejünkre és dörzsölje bele az orrunkat az arc síkjába.

Nehéz a két tábor közt igazságot tenni, hiszen mind a két oldalon vannak érvek, melyeket el kell fogadnunk.  Személy szerint én egyelőre a harapósabb Priest után áhítozók csapatát erősítem, de elismerem, hogy igényes, nem szedett-vedett, sőt szerethető anyag a Nostradamus. Meglátásom szerint a Priest zenei kelléktára még a sok színezéssel és Don Airey-vel kiegészülve is elégtelen egy opera-hatás megjelenítéséhez, ezért lehet hiányérzetem. Ugyanezt a teátrális megszólalást más profilú metal csapatok természetesebben érik el, hiszen nem húzza vissza őket a "Priest-ség."

Konklúzió: A Judas Priest magánvaló (szubsztancia), a rock operák világával nem összehozható, de mindenképpen érdekes zenei kísérlet volt megpróbálkozni a feladattal. Előbb-utóbb úgyis érkezik a Painkiller II, a hiteltelenek jó szokásának és a trendnek megfelelően.

Túrisas