Kiadó: Massacre Records

Zenészek:

Marko Waara - ének
Juhani Malmberg - gitár (Kotipelto)
Vili Ollila - billentyűk (Ari Koivunen)
Lauri Porra - bőgő (ex-Stratovarius, Kotipelto, Sinergy, Almah)
Mirka Rantanen - dobok (ex-Thunderstone, Kotipelto, Ari Koivunen)

...et iterum dico: Scandinavia -- és megintcsak mondom: Skandinávia. Ezzel a Szentírásból kölcsönzött és nem éppen vallásosan alkalmazott fordulattal indíthatnám a TunnelVision nevű finn progresszív együttes bemutatását. A "Tomorrow" a második lemezük, s bár értesülésem szerint a leginkább projektként felfogható csapat nem oszlott föl, 2002 óta nem hallottunk tőlük semmit ... de róluk se. Olyannyira nem, hogy jelenleg több helyen is 666 forintért árulják a CD-t, pedig - megítélésem szerint - a zenei tartalom megőrízte értékét. 666 forintért (az árazás kétségkívül tendenciózus) manapság egy tisztességes hamburgert sem lehet venni.

Egyébként nem kezdő és ismeretlen zenészek próbálkozásával van dolgunk, hiszen olyan kiváló hangszeresek "nyüstölik" itt, akik korábban, vagy azóta a Stratovarius-ban, a Thunderstone-ban, vagy éppen Kotipelto mellett tűntek föl. Ennek megfelelően a hangszeres teljesítménnyel nincs is probléma. Kifogással maximum Marko Waara énekes esetében élhetünk, de itt sem a teljesítménnyel magával van gond, hanem azzal, hogy Andy Alkman-hoz hasonlóan (Hellfueled) Waara is amolyan jobban sikerült fiatal Ozzy-klón benyomását kelti. Valóságérzékemet némileg magam mögött hagyva hajlamos vagyok olykor nagyívű javaslatokat tenni. Most pl. az jutott eszembe, hogy a Thunderstone-ból távozott a zseniális Pasi Rantanen (helyét a svéd At Vance-ből ismert Rick Altzi vette át), és talán a szerényebb képességű Waará-t le lehetne vele cserélni. Ez csupán azért aggályos, mert Waara erősen kivette a részét a zeneszerzésből. Egyedüli szerzőként jegyzi a "Silence", "Lightning" és "Ribbon Of Tears" című nótákat.

Személy szerint már piszkosul unom, hogy minden progresszív metál együttest a Dream Theater-höz hasonlítanak - jóllehet a Portnoy-ék valóban megkerülhetetlen, etalon-értékű atyjai a stílusnak. Jelen esetben mégis azt kell mondanom, hogy a TunnelVision egyértelműen olyan zenészek produktuma, akik érezhetően sok időt töltöttek az Álomszínház első üléssoraiban tágranyílt szemekkel és hegyezett fülekkel. Ehhez jön még a fiatalkori Ozzy hangja és a jellegzetesen skandináv (kicsit borongós) dallamvilág. Az egyszerűbb felépítésű power-es nótákon túl (lásd a fent említett Waara-dalokat) hallhatók a lemezen összetettebb progresszív szerzemények; ezek közül kiváltképp figyelemreméltó a "Don Juan's Triumph" (akkora gitárszólóval, mint ide Helsinki), valamint a 11 perces "While The World Awaits".

Csak remélni tudom, hogy a zenészek szétszóratottsága ellenére mihamarabb hallunk még a TunnelVision-ről egy új, teljes lemeznyi anyag kapcsán. Summa summárum: nálam a csőlátás (tunnel vision) egy újdonsült és kifejezetten pozitív értelmet nyert.

Tartuffe