Ment(megy) ám a hőbörgés szokás szerint a fórumokon, hogy inkább pihenjenek egy kicsit, mire ez a nagy tempó, meg kiüresedés, meg alkotói válság, meg bla-bla-bla, ki tudja még hányféle lüke, "aggódó" hang.

Szerintem tragikus, de be kell látni; a rockrajongók zöme egyszerűen képtelen lépést tartani ennek a bandának a maximalizmusával. Lehet, hogy a tavalyi album nem mérhető jelentőségében, a LaBrie-korszak első két lemezéhez, de akkor mi van? Egy végtelenül zenei és a tavalyi év zenei termésének legnívósabb megjelenései között magának mindenképpen helyet követelő anyag ellen prüszkölni, akár támadólag, akár álságos féltésből, szerintem a középszerűség melletti nyílt színvallás.

A Dream Theater főbűne az, hogy olyan zene- és hangszerfanatikus megszállottak alkotják, akik nem hajlandók megállni és feltöltődni (ők a koncertjeikből és hangszereikből nyerik az energiát). Ráadásul mindezt azzal tetézik, hogy amíg lendületben vannak, addig mindent dokumentálni akarnak, ráadásul – kimondani is szörnyű – nemcsak maguknak vagy a családnak ("Na nézzétek gyerekek, az ott apátok fiatalon, amikor egy heavy metal bandában dobolt!"), hanem tudatosan a rajongóknak szánva.

Nem véletlen a dobost mondtam, hiszen a főszereplő Mike Portnoy, aki hiperaktív, ez kétségtelen. Brutális tempót diktál a csapatának, de a bónusz DVD-re felpakolt turnéfilmen az is látszik, hogy emellett a legapróbb részletre is odafigyel, miközben egy pillanatra nem áll meg, sem koncert előtt, sem közben, sem után. Ellenpontja a hallgatag John Myung bőgős, akinek láthatóan fizikailag megterhelő minden egyes másodperc, amit a basszusgitárjától karnyújtásnyi távolságon kívül kell eltölteni.

A Portnoy-művek ezúttal a Chaos In Motion 2007/08 turné dokumentációját nyújtotta át gyenge 5 lemezes formátumban. Létezik egy dupla DVD-s változat is, ami nem kötelező darab, hiszen ezúttal nem egyetlen koncertet rögzítettek, hanem több helyszínen, változó minőségben (raw footage), a turnéprogram legtöbbször játszott dalait. Így mégiscsak megkapunk egy teljes koncertet, remek hangzással (sztereo és 5.1), de a kameramunka és a kép csak a Torontóban rögzített Ministry Of Lost Souls/Forsaken/Medley (húúú!) alkotta triász esetében kifogástalan.

Az öt lemezes formátum viszont 3 audio CD-n tartalmazza a koncert hanganyagát, ez mindenképpen jól jött. No, nemcsak azért, mert ezt a műsort személyesen is volt szerencsém tavaly Rómában végignézni, de a Surrounded kibővített 15 perces változata és a koncertzáró Medley (Tial Of Tears, Finally Free, Learning To Live, In The Name Of God, Octavarium) alapból begyüjtendő kincs.  

A kiadvány két változata között mindössze 1000 pénz a különbség, ezért kapjuk meg a show 3 lemezes CD változatát.

Hát nem szégyellik ezek magukat, hogy csak dolgoznak és dolgoznak, közben mindent a seggünk alá raknak? Tessék elmenni most már lefeküdni!!!!!

Túrisas