Még szerencse, hogy a szerkesztőségből figyelmeztettek, az osztrák csapat demójáról is én írtam egy jó évvel ezelőtt, ugyanis az a helyzet, hogy szőrén-szálán tűntek el a memóriámból. Ez persze nem jelent tragikusan rossz produkciót, hiszen azt megjegyzi az ember, a szervezet így védekezik, hogy egy újabb nem kívánt találkozás bekövetkeztekor legyen esély kitérni a ramaty bandák útjából. A teljes törlődés a színtelen-szagtalan zenekarok esetében történik meg. Utána kellett hát nézzek, mit is írtam róluk.

"Az Ecliptica egyszerre minden akar lenni; hagyományőrző, progresszív, epikus, helyenként női énekkel, hogy aztán igazából semmi ne legyen belőle … azért még mindig jobb, ha ez jön Ausztriából, legalább a Rába nem habzik tőle…" Nem sok minden változott azóta a srácok (+ lány) háza táján, így többé-kevésbé most is aktuálisak a leírtak. Az igazsághoz azonban hozzátartozik az is, hogy a megszólalás ezúttal sokkal jobb, sőt azt sem lenne fair eltitkolni, hogy a sokszereplős, epikus líra, a "Turn Away" Rough Silk/Savatage-ízeket rejtő néhány pere felettébb kellemes hallgatnivaló.

Van egy új gitárosuk is (sokat ígérő zenei képzettséggel), ám legnagyobb sajnálatomra a lemezen még nem ő játszott, ami nagy baj, mert eléggé zavar, ha egy heavy rock zenekarban csak maszatolás folyik ahelyett, hogy leszednék a fejem azok a nagyon ízesen megfogott hangok. Nagy baj nincs, de azért tessék elmenni a szintén osztrák Serenity egy koncertjére, hogy világossá váljon, mitől is döglik a légy.

Túrisas