Kiadó:
Rivel Records

Honlap:
myspace.com/essenceofsorrow

Zenészek:

Christian Palin - ének
Jani Stefanovic - gitár
Tom Gardiner - gitár
Mikko Härkin - billentyűk
Eero Pakkanen - bőgő
Rolf Pilve - dobok

Talán szokatlan és nem éppen formahű, de a csapat bemutatása vagy a lemez boncolgatása helyett most inkább a kiadó méltatásával kezdem a mondandómat. Már régóta megérett a helyzet arra, hogy a Rivel Records-ról ejtsünk néhány szót.  A kiadót Christian Liljegren alapította 1997-ben, és felesége családneve után adta neki a Rivel nevet, amit válásukig maga is hivatalosan (anyakönyvezetten) viselt. Liljegren 2008 elejéig a neo-klasszikus Narnia frontembere volt, de több más bandában is gyakoroltatja hangszálait: Audiovision, Divinefire, Flagship és Wisdom Call. A Rivel Records megalapításának legfőbb mozgatója az a fölismerés volt, hogy a heavy metal műfajban, főleg a "fagyos félhomályba" burkolt Skandináv területeken nehéz volt tisztességes kiadót, promóciót, menedzsmentet találni nyíltan keresztény bandák számára, még akkor is, ha az ilyen csapatok kiváló hangszeres fölkészültséggel és izgalmas anyaggal kopogtattak egyik ajtó után a másikon. A Rivel-nél startolt a Harmony (akik azóta átkerültek az Ulterium-hoz), de itt jelent meg a nemrég magasztalt másik Markus Sigfridsson produkció, a 7Days is.

Bár a (keresztény) kisebbségi lét miatt kicsit belterjes a Liljegren által fölkarolt közösség (ide-oda szálingóznak a zenészek, stb.), de az ide szerződött csapatok túlnyomó többsége bárhol, bármikor vállalható magas szintet képvisel a metálzene ezerarcú táborán belül. Az Essence of Sorrow Jani Stefanovic gitáros projektje, aki egyébként a svéd illetőségű Divinefire oszlopos tagja. A Rivel "istállóba" tartozó más zenészek mellett sikerült befűznie Christian Palin énekest, aki a Random Eyes fontembere (róluk majd később), mostanában pedig a neo-klasszikus/progresszív zenék francia zászlóshajójában, az Adagio-ban "vitorlázik". Palin-nek kiváló hangja van, amit talán leginkább Björn Jansson-éhoz (Tears Of Anger, Ride The Sky), illetve éppen a vokálokba besegítő Mats Levéné-hez (ex-Yngwie Malmsteen) lehetne hasonlítani. Palin kivételes képességeivel egyedül is elcipel egy anyagot a hátán, s ha ezt párosítjuk Stephen Forté mester adottságaival, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a jövő év elejére ígért új Adagio lemez (Archangels in Black) nagyot fog durranni.

Az Essence Of Sorrow főszereplője azért mégis inkább a gitáros-zeneszerző Stefanovic, akinek stabil, feszes ritmusmunkája és technikás szólói (Tom Gardiner-rel "karöltve") végig meghatározzák a zenei képletet. A Divinefire-rel ellentétben itt nem annyira a gyorsabb, neo-klasszikus jellegű power témák uralkodnak, hanem az enyhe progresszív fölhangokkal dúsított középtempós metál, telepakolva súlyos, zakatoló riffekkel. Talán éppen ennek a "zakatolásnak" vagy esetleg a keverésnek tudható be a kicsit tömény, zajos megszólalás. Persze ha mindenképpen választanom kell, inkább ettől csöngjön a fülem, mint egy DJ Sterbinszky féle 2 órás exkluzív szettől.

Tartuffe