Kiadó:
Spinefarm Records

Honlapok:
www.kiuas.net
myspace.com/thespirtofukko

Zenészek:

Ilja Jalkanen - ének
Mikko "Ilmarinen" Salovaara - gitár
Atte Tanskanen - billentyűk
Teemu Tuominen - bőgő
Markku Nreneva - dobok

Elképesztő és egy kicsit méltatlan is, hogy az ember néha milyen körülmények között ismerkedik meg zenékkel, zenekarokkal. Itt vannnak ezek a fura nevű finnek (halvány lövésem sincs még most sem, hogy mi a banda nevének helyes kiejtése); beismerem, hogy a november 27-i Firewind koncert előtt - ahol ők léptek föl az első előzenekar hálátlan szerepében - alig-alig hallottam róluk. Tudtam a létezésükről, de szerzeményeikből egy hang nem sok, annnyit se hallottam. Az említett koncerten, ahol a főbandára se volt 100 embernél több kíváncsi (szégyen!), nemcsak becsületesen teljesítettek (alaposan föladva ezzel a leckét az Eldritch-nek), hanem akkorát durrantottak be a Diesel klubban lézengő rockerek arcába, hogy csak kerekedett a szemünk. Én úgy hegyeztem a fülem, a végére akár Tolkien tündéit is kenterbe vágtam.

Ezek után adva volt, hogy hazaérkezésemet követően gyorsan beszereztem a rendelkezésre álló hangzóanyagokat, és belevetettem magam abba, ami - mint az a lendületes élő produkcióból már sejthető volt - minimium kurva jó. A 2005-ös debüt-anyaggal (The Spirit of Ukko) még nem győztek meg, de egy évvel a bemutatkozás után úgy megreformálták magukat (gondolom, ezért lett a lemez címe "Reformation"), hogy a 2008-as "The New Dark Age" már egyszerűen nem lehetett bukta. Mármint zeneileg, mert anyagilag még símán lehet.

A Kiuas zenéjét nehezen lehetne kategorizálni, no nem azért mert olyan rém eredeti, hanem mert több stílus is keveredik benne. Persze ez leginkább tökös-röffentős power, de hol a hősmetál (Sabbaton módra), hol a Nightwish féle operatikus fölhangok (nyilván nem az énekhangra gondolok) kandikálnak ki belőle. Néha (főleg a billentyűknek köszönhetően) némi progos hatást is fölfedezni vélek. Alapjáraton bennem sokszor a Rage-dzsel való rokonság tűnik dominánsnak, kivéve (s ezzel most nem a jó öreg Peavy-t akarom bántani) hogy Ilja Jalkanen hangi adottságai sok-sok kategóriával helyezik őt a Rage nagy harcosa és frontembere fölé. A brutál hörgésre és balladás éneklésre egyaránt kapható Jalkanen mellett a banda nagy motorja Mikko "Ilmarinen" Salovaara gitáros, akinek technikás, modern szólójátéka élőben olyan lenyűgöző volt, hogy a ronda Dean gitár látványát is feledtetni tudta (Kérlek, bocsáss meg Dimebag! Isten nyugosztaljon!).

Aszongya: számomra a 2008-as év egyik nagy fölfedezettje a Kiuas; egy igazi meglepi, még akkor is, ha nem lesz rajta a Top 10 listámon. Hát igen, megint ezek a skandinávok...

Tartuffe