Kiadó:
Replica Records

Honlapok:
www.silentvoices.net
myspace.com/silentvoicesband

Zenészek:

Michael Henneken - ének
Timo Kauppinen - gitár
Henrik Klingenberg - billentyűk
Pasi Kauppinen - bőgő
Jukka-Pekka Koivisto - dobok

A közelmúltban az a kritika érte a blogunkat, hogy rendszeresen leskandinávozzuk a finn együtteseket, pedig a szó szoros értelmében véve Skandinávia, mint földrajzi gyűjtőfogalom, csak Svédországot, Norvégiát és Dániát foglalja magába. Míg e megállapítás geográfiai szabatosságát nem vitatom, a Silent Voices nevű finn progresszív banda 2006-os lemezéről szóló (némileg retrospektív) kritikám most kiváló alkalmat szolgáltat arra, hogy ezt a kérdést egyszer s mindenkorra tisztázzuk. Először is: a hétköznapi magyar szóhasználatban Skandináviába gyakran belefoglaljuk nemcsak Finnországot, de Izlandot és a Ferröer-szigeteket is (lásd: hu.wikipedia.org/wiki/Skandin%C3%A1via), másrészről ezen a blogon, és általában a metál zenei világban, egységes régióként kezeljük Dániát, Norvégiát, Svédországot és Finnországot, s tesszük ezt a földrajzi pontatlanság kockázatát is vállalva, mert zenei értelemben véve egy kifejezetten homogén (és megjegyzem: kiemelt fontosságú) területről van szó. Ezen a blogon tehát a nem túl népes, de zeneileg annál termékenyebb Finnország csapatai következetesen megkapják a skandináv metál jelzőt. Téma lezárva.

A Silent Voices még valamikor az 1990-es évek közepén alakult és "Building Up The Apathy" című albumuk már a harmadik a sorban. Közvetlenül a lemez megjelenése után az énekes, Michael Henneken (aki engem sokszor az Elegyből, Consortium Project-ből és Szekeres Tamás mellől ismert Ian Parry-re emlékeztet) kilépett és átigazolt az egyébként eléggé hasonló zenét játszó Sentiment-be. Azóta a srácok pihiznek, bár honlapjukon arról értesülhetünk, hogy ezév elején várhatóan előrukkolnak egy új anyaggal (az énekes személye még mindig kérdéses).

Az a kövér riffekkel megtámogatott, dallamos metál zene, amit ezen a lemezen hallunk jellegzetesen finn (skandináv metál) produktum, ami a ráaggatott címke ellenére nem túlságosan progresszív, inkább a kicsit cizelláltabb power kategóriába illenék. Ha az irdatlan technikás, kiválóan megkomponált gitárszólók tekintetében nem is (no, azért Timo Kauppinen sem favágó!), de hangulatában sok rokonságot vélek fölfedezni a nemrégiben méltatott Kiuas-szal. Tény, hogy ugyanakkor van ebben a zenében valami a német progresszív banda, a Tomorrow's Eve vénájából is.

Végeredményben nem lehet csodálkozni azon, hogy a Silent Voices még ezzel az albummal sem robbant be a metál zenei köztudatba, hiszen ilyesmivel jócskán és talán magasabb színvonalon el vagyunk látva olyan (egyébként ragyogó) finn bandák jóvoltából, mint a Thunderstone, TunnelVision, Reversion és Kiuas. Mindenesetre azoktól, akik hozzám hasonlóan nagykanállal kajolják a finn (skandináv) prog-power "táplálékot", kimondottan sületlenség lenne, ha nem adnának legalább egy esélyt a Silent Voices-nak.

Tartuffe