Megadeth: Anthology - Set The World Afire (2009)

Ha valaki csak a periférikus látómezejében, felületesen követi a zenekar ténykedését, az a legutóbbi nyolc év lemeztermését figyelve azt érzékelhette, hogy három, szinte teljesen más fölállású csapat készítette stúdiólemezre jutott egy szekérderéknyi ilyen-olyan válogatás és/vagy koncert lemez, az exkluzív gyüjteményes CD/DVD kiadványokról nem is beszélve. Az álmoskönyvek szerint ez pedig az agónia biztos jele egy csapat életében.

Ám ha valaki Dave Mustaine karrierjét onnantól követi, hogy a Metallica még 1983-ban kikutyapicsázta soraiból és egy bizonyos Kirk Hammett került a helyére, akkor tudja, hogy Dave és a lassú, beletörődő agónia kibékíthetetlen, egymásnak ellentmondó fogalmak.

A kirúgása miatti düh úgy elborította akkor az agyát és akkora volt, hogy abból változatlanul fröcsögve és vicsorogva, de idestova negyedszázada működtet egy meghatározó thrash csapatot, amely története során, ha népszerűségben nem is, de minőségben sokszor nőtt  (szerencsére csak időszakosan) a mainstream kurvájává lett Metallica fölé.

Az persze tény, hogy voltak kritikus évek. A hiperzsenigéniuszcsászár gitáros Marty Friedman besokallt, és elment a felkelő nap országába elektronikus pop-ot játszani, Mustaine keze meg (talán ennek a hírnek a feldolgozatlanságától) később hosszú időre lebénult. Szerencsére mindketten rendbejöttek, bár Marty nem tért vissza többé a zenekarba, nem lehet azt mondani, hogy a rendszer akár csak átmenetileg is összeomlott volna. A "System Has Failed" cím vészjósló volt ugyan, de ez sem volt rossz anyag, a legutóbbi "United Abominations" pedig kimondottan erősre sikerült. Aki pedig "vergődő", "romokban heverő" zenekart akar látni, nézze meg a Buenos Aires-i koncert DVD-t és menjen le hídba.

Most pedig csak annyit mondok, hogy az új korszak gitárosa Chris Broderick (Jag Panzer, Nevermore) egy igazi óriás, mind termetét, mind tudását tekintve. Dave és az ő személye számomra garancia arra nézve, hogy a Megahalál pusztító ereje nem gyengül, sőt a csapat történetének egyik legerősebb lemezét fogják most elkészíteni.

Emlékezzetek majd szavamra!

A sokadik válogatást tehát hiánypótlónak jóindulattal sem mondhatom, de a 35 nóta az egyik legalaposabb keresztmetszete a 1985-2000 közti időszaknak, és végre a "Tornado Of Souls" is itt figyel!!!

Túrisas

Címkék: lemezkritika